

Az életben számos olyan helyzet adódhat, amely eleve kudarca van ítélve, csak mi nem vagyunk hajlandók beletörődni. Olyan is előfordul, hogy belekerülünk egy balszerencse-szériába, vagy a saját magunkat sodorjuk bele egy negatív energiahullámba. Bárhogy is legyen, a legtöbben képesek vagyunk átvészelni a rosszabb napokat, a hibáinkból tanulni, és a tanultakat fejlődésre használni. Akadnak azonban olyan emberek, akiket annyira mélyen érintenek a sikertelenségek és a feleslegesnek vélt próbálkozások, hogy túl mélyre kerülnek az önsajnálatban és azt érzik, nekik semmi sem sikerül. Sokan közülük egy idő után már bele sem vágnak új projektbe, nem terveznek előre, mert úgy hiszik, a törekvéseik mind bukással végződnek majd. Ilyenkor beszélhetünk tanult tehetetlenségről, amely jelenség részleteit dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus fejtette ki lapunknak.

A tanult tehetetlenség egy folyamat, amelynek a végén „az egyén megtanul passzív lenni”. Így fogalmazott legalábbis dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, amikor a jelenség definíciójáról kérdeztük. A szakember hozzátette, hogy a tanult tehetetlenség kialakulásának hátterében sok esetben visszatérő negatív élmények és kudarcok állnak, vagyis az érintett újra és újra azt tapasztalja, hogy nincs kontrollja bizonyos helyzetek felett. Ez az élmény idővel általános meggyőződéssé válik.
Az egyén azt éli meg, hogy nincs ráhatása a dolgokra, és idővel azonosul ezzel a meglátással. Nemcsak azt gondolja, hogy bizonyos helyzetek felett nem tud kontrollt gyakorolni, hanem azt, hogy próbálkoznia is értelmetlen
– fejtette ki dr. Makai. Hozzátette: ha valaki elhiszi, hogy sem befolyásolni, sem megoldani nem képes a helyzeteket, akkor esetében fokozatosan megszűnik a cselekvés.
A tanult tehetetlenség kognitív, érzelmi és viselkedés szintjén is megjelenik. Gondolkodásban torz, negatív hiedelmek alakulnak ki.
„A beteg elkezd úgy gondolkodni, hogy bárhogy is próbálkozik, ő úgyis képtelen bármit megcsinálni, neki úgysem sikerülhet semmi. Ez egyfajta negatív, végzetes gondolkodás, ami mellett érzelmi szinten a reménytelenség és a motivációhiány dominál. Ez gyakran depresszív hangulatot és szorongást eredményez, hiszen ha valaki úgy érzi, nincs kontrollja az élete felett, az rendkívül megterhelő” – hangsúlyozta a pszichológus, kiemelve, hogy viselkedés szintjén a passzivitás válik meghatározóvá.
Az illető tulajdonképpen már nem is próbálkozik. Vagy ha igen, nagyon hamar feladja, nem mozgósítja az erőforrásait. Itt válik önbeteljesítővé a folyamat: mivel nem történik valódi cselekvés, újabb kudarcok következnek, amelyek tovább erősítik az eredeti hiedelmet.
A jelenség szinte bármely életterületen megjelenhet. Munkahelyen például a folyamatos kritika hosszú távon alááshatja az önbizalmat. „Ha valakit rendszeresen kritizálnak, előbb-utóbb kialakulhat a tanult tehetetlenség állapota. Így ha később adódik egy lehetőség, az illető már nem fog élni vele, mert leértékeli a saját teljesítményét” – mutatott rá a szakértő. Ugyanez igaz lehet egy nem működő, akár bántalmazó párkapcsolatban is.
Az illető elhiszi, hogy nem tud kilépni a kapcsolatból, hogy nincs számára kiút. Hogy úgysem tud változtatni.
Mindezen kívül egészen hétköznapi helyzetekben is tetten érhető a jelenség, például ismétlődő sikertelen fogyókúrák esetén. „Ha valaki többször belebukik, egy idő után belesüpped ebbe az állapotba, és felad minden próbálkozást” – fogalmazott dr. Makai Gábor. Kifejtette továbbá, hogy a tanult tehetetlenség hátterében a kudarcélmények mellett állandósult stressz, bántalmazás, vagy gyerekkori trauma is állhat.

A családi közeg meghatározó szerepet játszhat a tanult tehetetlenség kialakulásában.
Ha a szülő állandóan kritizálja a gyerekét, ha azt közvetíti számára, hogy nem sikerülhetnek a tervei, az beépülhet a gyerek énképébe. A gondolkodást az is erősen befolyásolhatja, ha a szülő magából kiinduló tehetetlen mintát mutat, vagyis azt az üzenetet közvetíti, hogyha valami neki nem sikerült, az a gyerekének sem fog
– magyarázta a pszichológus, rámutatva, hogy egy túlzottan szigorú, autoriter nevelés sértheti az önértékelést. „A gyerek így nem egy erős, pozitív énképpel, hanem egy passzívabb, kiszolgáltatottabb attitűddel kerül el otthonról” – tette hozzá dr. Makai.
A klinikai szakpszichológus szerint a legtöbb esetben egy külső személy – barát, családtag vagy terapeuta – segíthet tükröt tartani, rámutatva a szélsőséges passzivitásra és a torz hiedelmekre. Mivel a jelenség egy tanult folyamat, így új minták is kialakíthatók. A legfontosabb a kontroll visszaépítése.
Ha valaki segít az erőforrásokat mozgósítani, máris elindul a kontroll visszaszerzése. Elsőre kisebb célokat kell kitűzni, és együtt kidolgozni az odavezető utat. A lényeg a gondolkodás átkeretezése. Nem azt kell mondani, hogy nem tudom, hanem azt, hogy még nem tudom megcsinálni. Ez hatalmas különbség
– emelte ki a terapeuta, hozzátéve, hogy a terápiás munka során a negatív hiedelmek tudatosítása és említett átkeretezése, a problémamegoldó készségek fejlesztése, valamint az énerő megerősítése történik. „Ahogy az ember apró sikereket él meg, visszakapja a reményt és a kontroll érzését. Rájön, hogy az irányítás lehet az ő kezében is.”
A tanult tehetetlenség tehát nem gyengeség és nem jellemhiba. Sokkal inkább egy alkalmazkodási reakció a tartós kudarcokra és kontrollvesztett helyzetekre. Habár mélyen beépülhet a működésünkbe, tudatos munkával és megfelelő támogatással fokozatosan oldható, és az irányítás visszanyerhető.
Az alábbi cikkeinket se hagyd ki:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.