Gyász ünnepek alatt: így beszélgess a gyerekeddel a halálról

• A gyerekek gyászreakciója eltér a felnőttekétől, ezért jó, ha felismerjük a jeleket szülőként is.
• A kérdéseikre adott egyszerű, életkorukhoz illő válaszok oldják a félelmet és csökkentik a bizonytalanságot.
• Ha a gyász hetekig-hónapokig nem enyhül, vagy már a mindennapi tevékenységekben is akadályozza a gyermeket, érdemes szakember segítségét kérni.

A karácsony hagyományosan az összetartozásról és a meghittségről szól, ám akik elvesztették egy szerettüket, azokban ilyenkor felerősödik a hiány érzése. A gyerekek különösen érzékenyen reagálnak erre: megérzik a feszültséget, a kimondatlan fájdalmat, ám sok esetben nem értik pontosan, hogy mi zajlik körülöttük. A gyász gyerekeknél nemcsak szomorúságban vagy könnyekben nyilvánul meg; sokszor viselkedésbeli változások jelzik, hogy valami mélyen megérintette őket. Miközben mi, felnőttek mindent megtennénk azért, hogy megvédjük őket ettől a fájdalomtól, valójában az segít a legtöbbet, ha szeretetteljes, biztonságos térben lehetőségük van kérdezni, elmondani, amit nem értenek, és megpróbálni kibeszélni az érzéseiket.

Hogyan jelenik meg a gyász gyerekeknél, és mit tehet a szülő?

Ruppert Petra gyászfeldolgozás módszer specialistával arról beszélgettünk, hogyan lehet jól megközelíteni ezt a nehéz témát, milyen apró jelek mutatják, hogy egy gyereket foglalkoztat a veszteség, és miként adhatunk neki kapaszkodókat az ünnepek alatt is.

Az ünnepi időszak különösen megterhelő a gyászoló családoknak, ezt hogyan élik meg a gyerekek?

Mi felnőttek szeretnénk megvédeni a gyerekünket a gyász terhétől. Úgy gondoljuk, túl ártatlanok és törékenyek ahhoz, hogy halált lássanak, veszteséget átéljenek. Valójában azonban a halál az élet természetes része, amit lehetetlen elkerülni. Ezért nem megvédeni kell a gyerekeket, hanem segíteni nekik, hogy életkoruknak és értelmi szintjüknek megfelelően megértsék és megbirkózhassanak a veszteséggel, saját vagy családjuk gyászával.

Miben más a gyerek gyásza, mint a felnőtteké, és milyen jelekből láthatjuk, hogy foglalkoztatja vagy megérinti őket a veszteség?

A gyerekek gyászreakciója sok szempontból különbözik a felnőttekétől, hiszen az érzelmeiket nem mindig tudják vagy akarják kimutatni. A gyerekek nemcsak családtagok vagy barátok elvesztésekor gyászolnak, hanem akár háziállat vagy a kedvenc játékuk elvesztésekor is. Kamaszkorban iskolaváltás, egyesületváltás, költözés is kiválthat gyászreakciót. A felnőttek gyászához hasonlóan a gyerekek is tapasztalnak dühöt, szomorúságot, lelkiismeret-furdalást vagy egyéb nehéz érzést, ám ezek általában rövid periódusokban jelentkeznek. Előfordulhat, hogy visszahúzódnak, elcsendesednek vagy éppen ellenkezőleg, nevetgélni, vihorászni kezdenek. Gyakori az a jelenség is, hogy a fejlődés egy korábbi szakaszához térnek vissza, például újra elkezdik az ujjukat szopni, vagy bevizelnek éjszaka. Néha testi tünetekkel is társul a veszteségélmény, például fej- vagy hasfájással. Egy gyászoló gyereknél nem ritka a táplálkozási zavar vagy az alvási problémák megjelenése sem.

Hogyan teremthet egy szülő olyan biztonságos légkört, amelyben a gyerek bátran kérdezhet a halálról és a veszteségről?

Ha nem rekesztjük ki a gyereket a beszélgetésekből és bátorítjuk a kérdéseit, akkor biztonságban fogja érezni magát, és könnyebben megfogalmazza, mi zajlik benne. Ezért fontos, hogy nyitottan reagáljunk minden felvetésére. A közeli hozzátartozók jelenléte és a tőlük látott viselkedés azért számít sokat, mert a gyerek ezekből tanulja meg, hogyan lehet megküzdeni a veszteséggel. Mivel nincs egységes recept a gyász feldolgozására, apró lépésekben érdemes haladni, így nem érezzük túlterhelőnek a témát. Ha figyelünk a gyerek érzéseire és segítünk neki megérteni, hogy természetes, amit átél, akkor könnyebben ki tudja fejezni a saját fájdalmát. A természetből vett példák azért lehetnek hasznosak, mert egyszerűbben elmagyarázható velük az élet körforgása. Az őszinteségünk pedig bizalmat ad neki, hiszen látja, hogy mi is küzdünk, mégis nyitottak vagyunk. Végső soron mindez azért fontos, mert így tud kialakulni az a szeretetteljes, biztonságos légkör, amelyben a gyerek valóban mer kérdezni tőlünk és megosztani velünk az érzéseit.

Milyen módon érdemes elindítani a beszélgetést egy tragikus halálesetről szülőként?

Keressünk egy csendes, nyugodt helyet. Legyen kéznél zsebkendő. Lehetőleg üljünk a gyerekkel azonos szemmagasságban. Érintéssel adjunk fizikális bátorítást, közvetítsünk bizalmat és osztatlan szeretetteljes figyelmet. A beszélgetést indíthatjuk az elhunyt korábbi helyzetéről, állapotáról, az utolsó találkozás időpontjáról.

Milyen rituálék, közös tevékenységek vagy mesék segíthetik a gyerekeket az emlékezésben és az érzelmeik megfogalmazásában?

Az olyan szertartásos rituálék, mint a temetés, gyászmise, hamvasztás mellett az emlékezés különböző formái, például fénykép nézegetés, montázskészítés, emlékkönyv vagy naplóolvasás is segítheti az érzelmek megfogalmazását. A mesék gyerekek és felnőttek gyászfeldolgozását egyaránt segíthetik, meghitt beszélgetések indítói lehetnek. Jó választás lehet például a Vuk, Az oroszlánkirály, a Némó nyomában, a Bambi vagy a Coco.
Hogyan hat a gyerek gyászára, ha a szülő elfojtja a saját fájdalmát?

Mindenképpen megnehezíti, és el is nyújthatja a gyászfolyamatot, ha a gyerek nem lát szülői mintát és a kérdéseivel sincs kihez fordulnia. A szülői példamutatás az elsődleges minta a gyerekek gyászfeldolgozásában. A halál okozta űrt a szeretet képes betölteni, mert a gyász valójában nem más, mint az elhunyt iránt érzett szeretetünk természetes kifejezése.

Milyen jelekből vehetjük észre, hogy egy gyereknek több támogatásra lenne szüksége? Mikor érdemes szakember segítségét kérni?

Minden életkorban jelentős érzelmi támasz az elsődleges közösség, a család. A közeli rokonok jelentős segítséget nyújthatnak az érzelmi terhek átvállalásában vagy akár a gyászoló fiatalkorúak gondozásában. Ha a családtagok és a gyerek körül lévő bizalmi felnőttek már kimerültek, elfogyott az eszköztáruk, és ők maguk is mély gyászt élnek át, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Ennek több intő jele is lehet. Ilyen, ha a gyereknél tartós félelmek, rémálmok jelentkeznek, vagy hat hét után sem tud feloldódni a játékban. Három hónap elteltével is fennálló szomorúság, ingerlékenység, túlzott ragaszkodás vagy szeparációs szorongás szintén figyelmeztető jel. Ugyanígy az is, ha a fejlődése megtorpan, például a táplálkozás vagy a szobatisztaság terén. Iskolás korban a hosszan tartó koncentrációs nehézségek, visszahúzódó viselkedés, illetve az, ha a teljesítménye fél év után sem tér vissza a korábbi szintre, mind arra utalnak, hogy a gyász túl nagy teher számára. Erős önvád, csökkent önértékelés, tartós szomorúság vagy deprimált hangulat esetén szintén érdemes segítséget kérni, különösen akkor, ha öngyilkossági gondolatok is megjelennek. Fóbiák kialakulása vagy kamaszoknál az alkohol-, droghasználat és a regresszív viselkedés egyértelmű jel arra, hogy a gyerek túl nagy érzelmi megterhelést él át, amit már nem tud egyedül vagy családi támogatással feldolgozni. 
Mi az a legfontosabb üzenet vagy szülői hozzáállás, ami az ünnepek alatt is kapaszkodót adhat a gyászoló gyerekeknek?
„Szeretlek” és „nem vagy egyedül”.

(Ezen az oldalon lakóhelyhez közeli gyászfeldolgozás módszer specialisták érhetők el.)

Ezek az interjúk is érdekelhetnek: