Amiről nehéz beszélni: így értethető meg egy gyerek elvesztése a társaival

Egy éve, 2024. szeptember 27-én történt Sallai Nóra balesete, amelyben a színésznő elveszítette kisfiát, az 5 éves Bendét. Egy ilyen tragédia, egy gyerek elvesztése mindig megrázza a közösséget. Ilyenkor nemcsak a szülők és a család gyászolnak, hanem azok az ovis társak, barátok is, akiknek hirtelen szembesülniük kell a felfoghatatlan veszteséggel.

Pszichológus válaszol: így beszélhetünk a kicsikkel egy gyerek elvesztése után

Dr. Makai Gábor szakpszichológust kérdeztük arról, mi a teendő, ha egy hirtelen bekövetkezett tragédia árnyékában kénytelenek vagyunk megértetni óvodás korú gyerekekkel, hogy egy társukkal már soha többé nem tudnak újra játszani. A szakember szerint egy ilyen tragikus helyzetben kötelességünk segíteni a gyerekeket, hogy értsék, mi történt, és hogy ne maradjanak magukra a kérdéseikkel, félelmeikkel.

Hogyan lehet egy kisgyereknek az életkorának megfelelően elmagyarázni a halált, különösen akkor, ha egy közeli társát veszítette el?

Itt a halál fogalmán van a lényeg, hogy a kisgyerek mit gondol a halálról, számára mit jelent a halál. Ez minden korban más és más. Egy gyerek hétéves kor alatt még alapvetően úgy gondolkodik, hogy a halál visszafordítható, tehát nem egy végleges dolog. Sok múlik azon, hogy a szülők mit és hogyan mondanak a gyereknek. A vallásnak például van egyfajta magyarázó ereje, ami által a gyerek meg tudja érteni azt, hogy az elhunyt illető már a mennyországban van, és miért nincs itt.

Milyen jelekből láthatjuk, hogy egy gyerek nem tudja feldolgozni a veszteséget?

Ha a gyereknek a viselkedése, a gondolkodása megváltozik, az mindig intő jel, hogy valami zajlik belül, a belső világában történik valami, ami kivetül. Ez a hétköznapokban is mindig tetten érhető. Gondolok itt arra, hogy mondjuk a kisgyerek újra bepisil, visszahúzódó lesz, rémálmai lesznek, vagy romlik a teljesítménye. Amikor a gyerek fél, vagy valamiféle belső zűrzavarral küzd, ezek a szembetűnő változások arra utalnak, hogy szorongás áll a háttérben. Szélsőséges esetben depresszió, fóbia, akár iskolafóbia is kialakulhat.

Mit tehet a szülő, és mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A legfontosabb az, hogy a szülő képes legyen picit „megállni”, ráhangolódni a gyerekére, és felismerni azt, hogy mi zajlik benne. Képesnek kell lenni elősegíteni akár beszéddel, játékkal, hogy a gyerek valahogy kimutassa, elmondja, eljátssza, amit érez és gondol. Először azt kell elérni, hogy a gyerek ne befelé forduljon, hogy ne maradjon magára a félelmeivel, gondolataival, hanem meg tudjon nyílni azokról. A szülő akkor tud érdemben beavatkozni, ha ez a gát feloldódik. Ha pedig a szülő azt érzi, hogy ez egyedül nem megy neki, tehetetlennek, eszköztelennek érzi magát, akkor érdemes szakember segítségét bevonni.

Miben tud segíteni a közösség, a barátok, óvónők a gyerekek gyászának feldolgozásában? Hogyan érdemes közösen emlékezni az elhunyt társra?

A család, mint elsődleges szocializációs közeg, az óvoda pedig mint másodlagos szocializációs közeg védőfaktorként működik. Utóbbi közegben a gyerek elsősorban a társaihoz tud kapcsolódni, ami elősegíti, hogy ne egy megrekedt, elfojtott gyászmunka menjen végbe benne. A félelmeit, gondolatait egymás között meg tudják osztani, ez a fajta közösségi erő nagyon sok szorongást képes feloldani. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a gyerekek kapcsolódjanak egymással és ne izolálódjanak. Ebben már az óvónő tud a segítségükre lenni. Az egészséges közösségi kapcsolódás elősegíti a gyász egészséges feldolgozását.

A gyerekekkel a halálról beszélni mindig nehéz, de éppen a kimondott szavak és a közös emlékezés teszi lehetővé, hogy ne maradjanak egyedül a fájdalmukkal. A gyász közös élmény: nemcsak a veszteségről szól, hanem erősíti az összetartozás érzését. A szeretet, amely összekötött bennünket azzal, akit elveszítettünk, velünk marad – és ezt a gyerekeknek is érezniük kell.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: