„Ha az apa nem tudja elengedni a lányát” – Makai Gábor klinikai szakpszichológus a túlféltésről, szégyenről és bűntudatról

PUBLIKÁLÁS: 2025. október 11. 12:15

Régen egy lány szüzessége a család becsületének része volt. A cél az volt, hogy mielőbb férjhez menjen, gyermeket szüljön, és ezzel beteljesítse a női princípiumát. Ma azonban más időket élünk – a női önállóság és szabad döntés természetes igény lett. Megjelenik a túlféltés, sok apa nehezen viseli, mikor lánya felnő(ne). Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológust kérdeztük arról, hogyan lehetséges „engedni" felnőni apának egy lánygyermeket.

Bakk Lucia

A szerző cikkei

Az apai túlféltés mögött gyakran belső szorongások húzódnak meg, az apa-lánya kapcsolat pedig tönkre is mehet, ha az apa túlkontrolláló üzemmódba kapcsol. Makai Gábor klinikai szakpszichológussal beszélgettünk, hogy könnyebben eligazodjunk a sokszor bonyolult apa-lánya kapcsolatok között.

A képen Makai Gábor akivel az apai túlféltésről beszélgettünk — „Ha az apa nem tudja elengedni a lányát” – Makai Gábor klinikai szakpszichológus a túlféltésről, szégyenről és bűntudatról
Fotó: Hot archívum

Apa-lánya viszony: mikor a túlféltés miatt nem lehet lányból, nő

A féltés mögött sokszor ott rejtőzik a szégyen és a kontrollvágy”— tapint rá Makai Gábor pszichológus.

Amikor a féltés gyásszá válik

Makai szerint az apa-lánya kapcsolatban a felnövés mindig hoz egyfajta veszteségérzést.

Az apában ilyenkor kettős érzés keletkezik. Egyrészt azt éli meg, hogy elveszíti a lányát, hogy megváltozik a kapcsolatuk, már nem minden lesz úgy, mint régen. Másrészt megjelenik a félelem is: hogy megsérül, kihasználják, bántani fogják. Végül pedig szembesül azzal, hogy a lánya már felnőtt, önálló döntései vannak, és ez bizony veszteségérzetet okoz” – mondja a szakértő.

A pszichológus szerint ezt a veszteséget gyászként éli meg az apa – és ha nem tudja feldolgozni, abból düh, elutasítás, vagy épp túlzott kontrollszükséglet születhet. Ilyenkor az apa – gyakran tudattalanul – vissza akarja szerezni az irányítást. Ez megjelenhet érzelmi zsarolásban, túlaggódásban, tiltásban vagy a „jóakarat” köntösébe bújtatott manipulációban is.

A pszichológus szerint az apa ilyenkor valójában gyászol: szembesül azzal, hogy a lánya már nő.

Ha ezen nem tud túljutni, akár sebeket is okozhat. A lány pedig elkezdheti szégyellni a nőiességét, mintha valami rosszat tenne. A szex bűntudattal társulhat, és ez hosszú távon a nőiesség megtagadásához vezethet.”

Bűntudat, szégyen és a kimondatlan mondatok

A túlféltő apák gyakran a szeretetre hivatkoznak, de szavaik sokszor mélyen beégnek a lány lelkébe.

„Amikor valaki olyasmit mond, hogy ‘nem egy prostit neveltem’, ott határt kell húzni. Mert bármennyire is a féltés szól belőle, ez már határsértés” – figyelmeztet Makai Gábor.

Ha a kapcsolat korábban bizalmon alapult, a lány ilyenkor visszajelezheti: „Apa, ez az én életem, és ezzel most fájdalmat okozol.” Ez nem szembenállás, hanem önvédelem.

„Ha az apa eljut odáig, hogy felismeri: hoppá, ez rólam szól, nem a lányomról, akkor képes elengedni a kontrollt, és újradefiniálni a szerepét. Ez az igazi szeretet kezdete.”

Csendek és tabuk a családban

A pszichológus szerint az, hogy egy család hogyan beszél a szexualitásról, mindent meghatároz. „Ha erről otthon soha nem esik szó, akkor amikor ‘megtörténik a dolog’, az egész családot sokként éri” – mondja. „Ha viszont természetesen beszélnek a testiségről, az első szerelemről, a menstruációról, a párkapcsolatról, akkor a nemi élet kezdete sem lesz traumatikus. Ha erről nyíltan lehet beszélni, akkor nem az esemény utáni tablettánál vagy az abortusznál kezdődik a szülői pánik.”

Egy apa nyakában a lányával akit ösztönösen túlfélt mikor az nővé válik — A lány gyerek felnőtté válása az apa számára, veszteségérzésével járhat, ez szorongást válthat ki a lányból, aki így nem tudja megélni a nőiességét. A túlféltést többet árt mint használ.
Fotó: pics five / Shutterstock

Kettős mérce: ha a fiú „tökös”, a lány „szégyen”

A kettős mérce azonban máig él.

Ha egy fiú veszíti el a szüzességét, az férfiasnak számít, ha egy lány, az szégyennek. Ez óriási kettősség” – mondja a pszichológus.

Nemcsak a lányokat kell felvilágosítani, hanem a fiúkat is. „Egy családban, ahol a szexualitás nem tabu, természetesen lehet beszélni a felelősségről, a biológiáról, a védekezésről. És így is kell.”

A szégyen, ami generációkon át tovább öröklődik

A féltés mögött sokszor nemcsak szeretet, hanem az elutasítástól való félelem, sőt, a szégyen is meghúzódik.

„Ez a mai napig él főleg kisvárosokban, falvakban. Sokszor nem is a gyereket védik, hanem a saját hírnevüket" – mondja Makai Gábor.

„A megszégyenítés viszont komoly sebeket hagy. Aki emiatt szégyent él meg, felnőttként sem tud felszabadultan élni. Sok nő nehezen kötődik, nem élvezi a szexet, vagy teljesen elzárkózik. Ez tudattalan védekezés: ha nem szexelek, nem érhet szégyen.”

Szingli vagy magányos? Nem mindegy

A pszichológus szerint fontos különbséget tenni a tudatos szingliség és a kényszerű egyedüllét között.

Ha valaki saját választása okán él egyedül, és ebben jól érzi magát, az teljesen rendben van. De ha valaki vágyik a kapcsolatra, mégsem tud kötődni, ott valószínűleg trauma húzódik a háttérben.”

Az anya szerepe: tompítani a feszültséget

Dr. Makai szerint ez nem pusztán apa–lánya ügy. „A család egy rendszer, mindenki hat mindenkire. Ha az apa túlféltő, az anyának feladata, hogy tompítsa a helyzetet, és segítse helyreállítani az egyensúlyt. Ha az anya nem lép közbe, az elakadás mélyülhet, a lány pedig megrekedhet a személyiség- és szexuális fejlődésében."

A gyógyulás útja: családterápia vagy egyéni munka

„Ha valaki felismeri, hogy ezek a minták hatnak rá, érdemes szakemberhez fordulni. Tizenéves korban a családterápia segíthet, mert a probléma a család rendszerében gyökerezik. Felnőttként pedig az egyéni terápia az út.”

A lényeg: eljutni oda, hogy az ember felismerje – a bűntudat, a szégyen és a szorongás nem természetes velejárói a nőiességnek, hanem tanult minták, amelyeket le lehet tenni.

Elengedni nem veszteség, hanem szeretet

A pszichológus szerint az igazi fordulópont az, amikor az apa képes elengedni a lányát.

Amikor kimondja: a lányom már felnőtt, és ez így van jól, akkor ő maga is gyógyul. Mert a szeretet nem a kontrollban, hanem az elfogadásban mutatkozik meg igazán.”

Az alábbi cikkeinket se hagyd ki: