A késés pszichológiája: miért nem tudnak soha időben odaérni a notórius késők?

Azt szokták mondani, hogy a pontosság a királyok udvariassága – vagyis aki időben érkezik, az nemcsak tiszteletet mutat, hanem igényességet is önmagával és másokkal szemben. Aki állandóan elkésik, az tudja, milyen feszültséget tud ez okozni. Egy kis csúszás még belefér, de amikor már rendszeressé válik a késés, és magad sem érted, hogyan úsztak el megint a percek, akkor annak már mélyebb, összetettebb oka van. Az idő érzékelése, a szervezettség, a figyelem és az érzelmi reakciók mind szerepet játszhatnak benne.

Amikor az agy másképp méri az időt

Sokan, főleg akik figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD-val) élnek, úgy érzik, mintha más ritmusban telne számukra az idő. Egyik pillanatban még van húsz percük, a következőben már indulni kellett volna. Ezt hívják idővakságnak – amikor az agy nehezen becsüli meg, mennyi idő telt el, vagy mennyi kell még. Ehhez jön a figyelem könnyű elterelhetősége: készülnél, de a telefon pittyen egyet, és már olvasod az üzenetet. Mire észbe kapsz, már késésben vagy. Az ADHD-sok mellett azonban bárkivel előfordulhat, hogy elveszti az időérzékét. Ha túl sok a feladat, túl kevés a pihenés, vagy valaki tévesen úgy véli, hogy egy üzenet vagy egy email még belefér, könnyen elúszhat a nap.

A késés pszichológiája

A késés nemcsak időgazdálkodási hiba, hanem érzelmi üzenet is lehet. 

• Van, aki így fejezi ki – sokszor tudattalanul –, hogy nem szívesen megy valahova. Mintha az elalvás, az elindulás halogatása valójában azt üzenné: „nem akarok ott lenni”. Egy rossz hangulatú munkahelyi megbeszélésről vagy egy szorongást kiváltó társasági eseményről való „véletlen” késés valójában ösztönös távolságtartás lehet.
• Másnál a késés passzív-agresszív viselkedés formájában jelenik meg. Amikor valaki tudja, hogy a másiknak fontos a pontosság, de újra és újra elkésik, az a kimondatlan düh, ellenállás vagy sértettség egyik módja is lehet. 
• Önbecsapás formájában is előfordulhat. Néhány ember tudat alatt azért késik, hogy egy kis figyelmet kapjon. Hiszen aki megvárat másokat, az kicsit a helyzet középpontjába kerül. Tudattalanul is azt üzeni, hogy „fontosabb vagyok nálad”. Előfordulhat, hogy valaki azért késik rendszeresen, mert mélyen belül jelentéktelennek vagy kevésnek érzi magát. A késés ilyenkor egyfajta önérvényesítés: mód arra, hogy felhívja magára a figyelmet, fontosnak érezze magát, sőt időnként átvegye az irányítást bizonyos helyzetek felett.

Mit tehetsz, ha mindig elfolyik az időd?

Érdekes módon a notórius késők gyakran túlszervezik az életüket. Minden percüket beosztják, mindenhova oda akarnak érni – és pont emiatt késnek el mindenhonnan; az idő feletti kontroll vágya káoszba fordul át. A pontosság ugyanakkor tanulható, az idővel való viszony fejleszthető. 
1. Tanuld meg érzékelni az időt
Figyeld, mennyi időbe telik valójában egy-egy rutinfeladat: a reggeli elfogyasztása, a sminkelés, parkolás. Így pontosabb képed lesz a valós tempódról.
2. Használj időzítőket, ne csak az órát nézd
Egy hangjelzés segít visszatérni a valóságba, amikor az agyad máshol jár.
3. Készülj előre
Már este készítsd ki a másnapi ruhád, pakold be a táskád, nézd át, megvan-e mindened másnapra. Az idő reggel könnyebben elszalad.
4. Ne akarj mindent belepréselni a napba
Fogadd el, hogy nem mindig tudsz mindent megcsinálni. A túlzsúfolt nap garantáltan késést eredményez.
5. Kérdezd meg magadtól: miért késel valójában?
A valódi ok néha benned van: ellenállás, szorongás, túlterheltség vagy fáradtság.

Van, amikor elfogadott a késés?

Akad egyetlen alkalom, amikor a késés nem illetlenség, hanem épphogy udvariasság: ha vendégségbe érkezel. Ilyenkor az 5–10 perces csúszás teljesen elfogadott. A túl korai, percre pontos érkezés zavarba hozhatja a házigazdát, hiszen még az utolsó simításokat végzi. Ha azonban tudod, hogy ennél többet fogsz késni, mindenképp jelezd előre, mert ez a valódi figyelmesség jele.

Ezek is érdekelhetnek: