Mikor válik a napozás egészséges szokásból kényszeres függőséggé?

A fény utáni sóvárgás több is lehet a napimádatnál, akár komoly problémát is jelezhet, ha kényszeressé válik a napozás. A barnaság kultusza, a nyár illúziójának fenntartása és a belső bizonytalanságok összjátéka olyan pszichológiai jelenséghez vezethet, amelyet egyre gyakrabban neveznek napfényfüggőségnek, ami egy komoly lelki betegséggé fajulhat.

Érdekes függőségek egyike – Miért vágyunk ennyire a napozásra?

A napfényhez való vonzódásunk nem véletlen: biológiailag és pszichológiailag is mélyen belénk van kódolva.

– A napsugarak hatására szerotonin szabadul fel, amely a „jókedv-hormonként” ismert, és közvetlenül javítja a hangulatunkat. Nem véletlen, hogy a tengerparti nyaralások után szinte újjászületünk, hiszen a fény valóban éltető erő. A szolárium ebben a folyamatban a mesterséges pótlék szerepét tölti be, ami a fényhez kötődő eufóriát idézi elő. Az UV-sugárzás endorfintermelést vált ki, amely hasonlóan működik, mint egy drog: az agy megtanulja összekapcsolni a mesterséges barnulást a jó közérzettel. Így alakul ki az a kémiai és pszichológiai lánc, amely végül akár komoly és veszélyes függőséghez is vezethet. 

A napbarnított bőr társadalmi nyomás

A társadalmi nyomás is hatalmas: a bronzbarna bőr régóta a fiatalság, az egészség és a vonzerő és a szexi külső szimbóluma. A közösségi média tökéletesre javított fotó, a különböző szűrők, effektek azt üzenik, hogy a sápadtság fáradtságot és betegséget sugall, míg a barnaság a jó élet, az egészség és a boldogság bizonyítéka. Ezt az elvárást mélyen magunkba szívjuk, szinte eggyé válunk vele, és még akkor is a napon aszalódunk, ha egyébként rettenetesen utáljuk ezt az időtöltést. Ez már nem saját magunkról szól, hanem a külvilág kíméletlen és hamis visszajelzésinek való megfelelésről – figyelmeztet dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Hogyan alakul ki a függőség a napozás iránt?

Az UV-fény önmagában természetesen nem addiktív, tehát nem okoz függőséget, de a vele járó pszichés állapot – a megkönnyebbülés, a biztonságérzet és az önértékelés látszólagos növekedése – nagyon is az.

– A napfényfüggőség gyökerei a lélekben keresendők. Sokunknál a barnulás a kontroll illúzióját nyújtja: ha a testük felett képesek vagyunk uralkodni, képesek vagyunk irányítani a saját bőrszínünket, akkor úgy érezhetjük, hogy más problémáinkat is kézben tarthatjuk, legyen szó az egészségünkről, a sikereinkről vagy a kapcsolatainkról. Az is előfordulhat, hogy a fény számunkra a szorongás enyhítésének eszközét jelenti, különösen abban az esetben, ha hajlamosak vagyunk a szezonális depresszióra (SAD – Seasonal Affective Disorder). 

A szolárium ilyenkor nemcsak a tökéletes szépség zálogja számunkra, hanem menekülés is: pár percre megszűnnek a negatív gondolatok, és a kabinban mesterséges nyár költözik a testünkbe és a lelkünkbe. Azt a hamis érzést kelti bennünk, mintha nyaralnánk egy békés, napsütötte helyen, távol a munkától, a gondoktól, a tennivalóktól. Előfordulhat, hogy súlyosabb gond áll a háttérben. Az önértékelési problémák, a testképzavar és a társas elvárásoknak való megfelelési kényszer is kiváltó oka lehet bizonyos függőségek kialakulásának. A napbarnított bőr mintegy páncélként működik: elrejti a fáradtságot, a belső bizonytalanságot, és helyette egy erőt sugárzó külsőt mutat a külvilágnak. 

Ám ahogy minden pótcselekvés, ez is kétélű fegyver. A rövid távú öröm és biztonságérzet mögött ott lapul a hosszú távú kockázat: bőrkárosodás, egészségromlás, sőt, a lelki függőség elmélyülése. A szolárium így paradox módon nemcsak szépséget, hanem újabb szorongást is hozhat magával: mi lesz, ha kifakul a barnaság, mi lesz, ha bőrrák alakul ki, vagy gyorsabban öregszik a bőrünk és idő előtt ráncosak leszünk. És ha őszinték akarunk lenni, ezeknek a félelmeknek van is alapjuk, hiszen ezek mind valós kockázati tényezők – mondja a pszichológus.

Hogyan szabaduljunk a napozás iránti függőségtől?

A napfényfüggőség felismerése az első lépés a változás felé.

– Ha azt vesszük észre magunkon, hogy szinte kényszert érzünk a barnulásra, érdemes elgondolkodni, mi mozgat bennünket valójában: a fény utáni biológiai vágy, vagy inkább a külvilág elvárásának megfelelő bőrszín?

Bármi is az ok, ami állandó napozásra vagy szoláriumozásra kényszerít minket, érdemes szakember segítségét kérnünk a lelki betegséggel kapcsolatban. A pszichológusok hatékony módszerekkel veszik fel a harcot a függőségtől való szabadulás érdekében. Első lépésként azonban mi is sok dolgot tehetünk – mondja a szakértő, aki néhány hasznos tanácsot is ad.

• Önreflexió: figyeljük meg, mikor és miért vágyunk a szoláriumba. Szorongás, rosszkedv, magány előzi meg a döntést?
• Alternatív fényforrások: a fényterápiás lámpák biztonságosabb módon segítenek a hangulatjavításban, különösen télen.
• Új szokások: a mozgás, a meditáció vagy a kreatív tevékenységek hasonló endorfinlöketet adhatnak, elkerülve az UV-sugárzás káros hatásait.
• Testkép újraértelmezése: a szépség nem egyenlő a bőrszínnel. Ha elfogadjuk saját természetes megjelenésünket, kevésbé érezzük majd a kényszert.
• Szabaduljunk a börtönből: a szabadság abban rejlik, ha mi döntünk arról, hogy mitől érezzük jól magunkat, és nem egy kabin neoncsöveitől tesszük függővé a boldogságunkat. Ne a mások által diktált divatnak akarjunk megfelelni, hanem a saját értékrendünk szerint hozzuk ki magunkból a lehető legtöbbet, hogy egészségesek, elégedettek és boldogok lehessünk.