
Ugyan nem egy hivatalos pszichológiai fogalom az „üres naptár szindróma”, de tökéletesen kifejezi azt az érzelmi állapotot, amit a nyár végén, azaz augusztus utolsó heteiben tapasztalunk. Ekkorra a nagy élmények már kellőképpen távolodnak, a legtöbb programnak és eseménynek vége, túl vagyunk az utazásokon és kiruccanásokon, ugyanakkor az őszi rutin még nem kezdődött el. A Fanny magazin szerint az ideiglenes periódus ezért is járhat együtt ürességérzéssel, céltalansággal, illetve enyhe levertséggel, szorongással.
A naptárbeírásokat nem tartalmazó időszakot felfoghatjuk egy szürke zónának is. Annak ellenére, hogy hirtelen nincs hova menni, mit csinálni, mihez igazodni, még lehet ez egy mentálisan jövedelmező szakasz.
– Teljesen érthető, hogy furcsának éljük meg ezt a fajta leállást, a hirtelen üressé, csendessé váló mindennapokat és hétvégéket, ami a nyári pörgés után többeket is megviselhet mentálisan. Ám ez a rövid szakasz nem feltétlenül kell, hogy negatív felhangot kapjon és szorongást okozzon. Értelmezhetjük úgy is, mint egy lehetőséget a lecsendesedésre, a nyár elengedésére és feldolgozására, valamint az ősz tervezgetésére – részletezi Sárga Noémi pszichológus. – Fontos, hogy megértsük, azért mert éppen nincsen semmi tennivalónk, nem kell feltétlenül rosszul éreznünk magunkat. Az ilyen nyár végi napoknak valahol az a lényege, hogy megálljunk, még akkor is, ha évről évre egyre inkább kitolódik a legmelegebb évszak, a szeptemberi indiánnyár pedig szintén sok alternatívát tartogat.
Akár kitart a nyár, akár nem, az ősz hamarosan megkezdőik, erre pedig élethelyzettől függően lehet, és érdemes is ráhangolódni. A következő hónappal ugyanis egy rutinosabb időszak kezdődik, amikor sok tekintetben állandóbbak a napirendjeink, és akár a szerepeink is.
– Ebben az 1-2 hétben előrekészülhetünk, felvázolhatjuk, hogy mit szeretnénk megvalósítani, mi az, amin esetleg jó lenne változtatni a nyárhoz képest, és ehhez milyen lépéseket tudunk eszközölni már most. Ami még ennél is lényegesebb lehet, hogy összegezzük a nyarat, hiszen ez a gyakorlat segíthet elengedni a mozgékony szakaszt, és helyet csinálni a következő periódusnak – javasolja a szakember. – Feltehetjük az alábbi kérdéseket: hogyan éltük meg az elmúlt hónapokat? Melyek lettek a pozitív és negatív pillanatai? Voltak előzetes célkitűzéseink, amiket elértünk? Sikerült megvalósítanunk, amit elterveztünk, vagy hiányosságokkal megyünk ki a nyárból? Ezeket mind végig lehet gondolni, vagy ami még jobb, leírni, esetleg valamilyen alkotásban magunkon kívül helyezni.
A szakember szerint jó módszer még, amit sokan az újév beköszöntésekor is alkalmaznak, ha leírunk komplett történeteket, illetve visszanézzük a nyáron készült fotókat. A telefonunk képgalériája tükör lehet, amiben megpillanthatjuk, mi történt velünk. Mindez segíthet a pozitív átkeretezésben, és abban, hogy gördülékenyen térjünk át az egyik rendszerből a másikra.
Az évszakváltások, főleg az olyan markáns változások, mint a nyárból őszbe fordulás, jelentős hatással lehetnek a mentális egészségre. Ezek az időszakok nem csupán a környezet látványos átalakulását hozzák magukkal, hanem belső, lelki változásokat is elindítanak. A hosszú, napfényes nappalokat rövidebbek, hűvösebbek váltják fel, ez sokaknál járhat hangulatingadozással, csökkenő energiaszinttel, sőt, bizonyos esetekben szezonális depresszióval is. A nyárvégi kevesebb fény hatással van a szerotonin- és melatoninszintre, ami a közérzet megváltozását és alvászavart is előidézhet. Mindez egy természetes folyamat, mégis formálja a lelkiállapotunkat.
Amikor két állapot között lebegünk, nyugtalanok lehetünk és úgy érezhetjük, nincs mibe kapaszkodnunk: az eddigi rendszer már felbomlott, az új viszont még nem alakult ki.
– A legtöbben azért félünk, és azért érezzük kényelmetlenül magunkat az átmenetektől, mert azok egyfajta bizonytalanságot hordoznak, ami feszültséggel járhat együtt. Ez nehéz időszak, a dolgok elkezdenek átalakulni, és az sem ritka, hogy egy teljesen másik személyiségünk kerül előtérbe. A nyár-ősz fordulója társadalmi szinten is a tanévkezdéssel függ össze, a felszabadult, szabadságot adó időszak vége a felnőtteket is emlékezteti: itt a befelé fordulás, és a kötelességekkel teli ősz kezdete. Az erre való felkészülés pedig, még ha nem is egészen komfortos, segíthet az ingadozó érzelmi állapotot stabilabbá tenni – foglalja össze a pszichológus.
Mint olyan sok, a mentális egészségünket érintő téma esetén, ezúttal is felmerül a saját magunkkal való viszonyunk témaköre. Az „üres naptár szindróma” azért járhat kellemetlen érzésekkel, mert az emberek jó része nincsen hozzászokva ahhoz, hogy önmagával legyen. Pedig a saját társaságunkban, állandó figyelemelterelés nélkül is eltölthetjük a szabadidőnket, és megtanulhatunk tudatosan kapcsolódni a belső világunkhoz. Például a következő lépésekkel:
Nem muszáj mindig lennünk valahol, erről szól a JOMO, vagyis a kimaradás öröme. Nézd meg ezt a videót is a témában:
Ezek a tartalmak is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.