
A JOMO jelentése nem más, mint Joy of Missing Out, ami magyarul a kimaradás örömét takarja. Ideális esetben egy tudatos választás eredménye, hiszen attól, hogy mások csinálnak valamit, mi még dönthetünk úgy, hogy másképp teszünk. Nem könnyű azonban arra a pontra eljutni, hogy felismerjük, adott pillanatban, nekünk másra lenne szükségünk, mint a környezetünknek, vagy azoknak a tömegeknek, akiket a nagy nyári események megmozgatnak.
Mára szinte mindenki tudja, mit jelent a Fear of Missing Out fogalma, ami sok tekintetben még mindig egy komoly meghatározó tényező abban, ki hogyan szervezi a szabadidejét. Ám ahogyan ez, úgy a JOMO jelenség is többről szól, mint hogy részt veszünk-e, vagy sem a különféle rendezvényeken.
– A FOMO jelenség a kimaradástól való félelmet jelenti, és gyakran kapcsolódik alacsony önértékeléshez, perfekcionizmushoz. Az érzés mögött jellemzően az áll, hogy nem merjük felvállalni azt, amire valójában szükségünk lenne, amit szeretnénk. Azt hisszük, ha egy hozzánk közel álló csoport vagy közösség tesz valamit, akkor nekünk is csatlakoznunk kell, mert ez a kulcsa a beilleszkedésnek, a valahova tartozásnak – részletezi Sárga Noémi pszichológus.
– A JOMO gyakorlása és szem előtt tartása ezzel szemben azt feltételezi, hogy tisztában vagyunk, mi a jó nekünk, mire van valójában szükségünk, és kifejezetten olyan dolgokat fogunk megtenni, melyek igazán jól esnek nekünk és feltöltenek. Mindez az öngondoskodás egy formája is lehet: a JOMO lényege, hogy a kimaradással és választott tevékenységgel nem a külvilágnak való megfelelést erősítjük, hanem megadjuk annak a lehetőségét, hogy egy számunkra fontos elfoglaltságban megéljük a flow érzését.
A JOMO kifejezés a 2010-es évek elején jelent meg és került a köztudatba, Anil Dash amerikai vállalkozó, technológiai vezető és blogger által, méghozzá egyfajta válaszként a FOMO-ra. A jelenség azt hivatott megmutatni, hogy a közösségi média és a digitális eszközök mekkora terhelést helyeznek az emberre, és ezzel szemben, milyen nagy fokú örömöt képes adni az, ha nemet mondunk a tömegnyomásra, a kimaradástól pedig nem szorongás és rossz érzések, hanem éppen ellenkezőleg: kiegyensúlyozott és örömteli hangulat jelenik meg. Sokan a JOMO-ra egyfajta lázadási eszközként tekintenek, mellyel látványosan nemet mondanak a túlzottan felgyorsult életvitelre. A kulcs azonban nem az elforduláson, sokkal inkább a tudatosságon van.
Felmerülhet, hogy vajon mennyire függ az önbizalomtól a képesség a kimaradás örömének megtapasztalására? A választ nem nehéz kitalálni, hiszen az ilyen és ehhez hasonló lelki folyamatokban mindig elsődleges tényező, hogy mennyire ismerjük magunkat.
Ha valaki elkezd közelebb kerülni önmagához, és idővel fejlődik az önismerete, akkor nagyobb mértékben lehet képes kapcsolódni a saját igényeihez is. A folyamat ugyanakkor oda-vissza működik, vagyis konkrét tettekkel is előremozdíthatjuk az önismereti utunkat. Segít például, ha elkezdünk nemet mondani, először csak kisebb jelentőségű, majd egyre nagyobb eseményekre, programokra, amennyiben ezekhez nincs valójában kedvünk
– emeli ki a szakértő.
– A mai világban komoly probléma a zaj. Rengeteg az inger, az információ, a történés, túl választásunk van, miközben elfelejtünk befelé figyelni és kapcsolódni önmagunkhoz. Ezt tetézik a társadalom és a környezet elvárásai, a kérdés viszont az, hogy hol vannak a mi igényeink és vágyaink? És ezen a ponton érdemes elkezdeni gyakorolni a JOMO-t, tehát bátran távol maradni az olyan eseményektől, melyekre csak azért mennénk el, mert „hozzátartozna a nyárhoz”, viszont valójában nem vágyunk rá.
Ha észrevesszük magunkon a mentális fáradtság jeleit, vagy egyszerűen csak azt tapasztaljuk, hogy túl sok a programlehetőség, és szeretnénk egy picit távol maradni, lecsendesedni, érdemes tudatos lépéseket tenni, illetve bevezetni bizonyos szokásokat. A legfontosabb, hogy figyeljük magunkat. Nemcsak a psziché, de a test jelzéseit is, hiszen gyakran itt jelennek meg a túlterheltség első jelei. Lényeges lenne, hogy megfogalmazzuk a saját igényeinket és szükségleteinket, és gyakoroljuk a nemet mondást különféle helyzetekben. Illesszünk bele a hétköznapokba digitális detox perceket, órákat, ha pedig ez már jól meg, akár offline napokat is megtervezhetünk. A naplózás is jó módszer: leírhatjuk az érzéseinket, gondolatainkat, melyekből idővel lényeges összefüggésekre jöhetünk rá. Végezetül bevezethetünk napi szintű meditációt, relaxációt, légzésgyakorlatokat, és bármilyen aktivitást, melyek segítenek a jelenben lenni, magunkra összpontosítani, és megfelelő energiákkal látnak el, ahelyett hogy a kényszeres részvétel érzését keltenék.
Annyi inger ér minket a mindennapokban, de még a pihenés ideje alatt is, hogy szinte teljesen elfelejtettük, milyen unatkozni, és mi ennek a jelentősége.
– Azt gondoljuk, az unatkozás egy haszontalan, felesleges dolog, és ahhoz, hogy hasznosnak érezhessük magunkat, szinte minden perben csinálnunk kell valamit. Ám valójában a semmittevés mentálisan egy nagyon is fontos szükségletünk, hiszen ebben az állapotban tudnak elindulni a különféle pszichés folyamatok – hangsúlyozza Sárga Noémi.
– Ilyenkor képesek lehetünk kapcsolódni az érzéseinkhez, és a felszínre hozni az addig rejtett gondolatokat, mindez a kreativitásnak is nagy mértékben kedvez. Nem véletlenül van akkora jelentősége az unatkozásnak például kamaszkorban. Mindezt felnőttként is érdemes gyakorolni, akár tudatosan időt szakítani rá, átlépni a perfekcionizmuson, illetve a gyakori könyörtelen mérce sémán, és megadni maguknak azt az üres teret, amiben befelé figyelhetünk. Ahogyan lehetőséget adunk erre, egyre kevésbé érezzük majd frusztráltnak a semmittevést, közelebb kerülhetünk az önazonossághoz, és ahhoz is, hogy időnként a JOMO-t válasszuk.
Ha szeretnél még jobban elemerülni a JOMO jelenség témájában, nézd meg a következő előadást is:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.