Szeretnek, mégis kigúnyolnak – A hamis barátságok

Valóban nem nehéz kitalálni, hogy a többieket folyton piszkáló, beégető, kigúnyoló, kínos helyzetbe hozó egyének indíttatásai mélyebben húzódhatnak, és gyakran nem csupán az adott szituációról, illetve a kellemetlen helyzetbe hozott társukról szólnak. Ám az biztos, hogy egy ilyen barátság nagyon toxikus lehet.

A kigúnyolás több, mint aminek látszik, de az biztos, hogy nem igazi barátság

Az efféle attitűd azon túl, hogy kifejezetten zavaró és bomlasztó lehet egy baráti társaságban, észrevétlenül válhat megszokottá, és egy idő után beépülhet a társasági dinamikába. 
– Az ilyenfajta passzív-agresszív viselkedés általában egy tanult minta, ami a családból, a szülők magatartása nyomán, vagy a korai közösségi élményekből, a szocializáció során alakulhat ki – részletezi Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

– A baráti társaságokban a többiek beégetése egy maszkulin megküzdési mód is lehet, aminek egyik magyarázata, hogy a férfiak nehezen tudnak az érzéseikkel mit kezdeni, és főleg egymáshoz kapcsolódni. A fiús barátságokban általában ritkák az érzelemközpontú megnyilvánulások, a kedves dicséretetek és pozitív visszajelzések, ezért nagyobb teret kapnak a humoros, olykor rosszmájú froclizások.

Az összehasonlítgatás is okolható

A barátokat megalázó habitus a nőknél is gyakori, és mindkét nemnél megjelenhet irigység, féltékenység, versengés okán, hiszen hiába van szó barátságról, az egymással való összemérés és összehasonlítgatás az emberi természet velejárója.

– A közeli ismerősök, de még a legjobb barátok között is megjelenhet a rivalizálás: kinek milyen az autója, az otthona, mennyit keres, milyen iskolába járnak a gyerekek, hol nyaral a család, és így tovább. Ezek a témák teljesítményhelyzetet generálnak, aminek az egyik bevált kezelési módja a szurkálódás és a másik nyilvános beégetése, amivel egyfajta módon kiadható a feszültség a környezet felé. Habár úgy tűnhet, a kényes helyzetekből vicc kerekedik, amin az egész társaság nevethet, mindez a heccelő szorongásoldására szolgálhat, rejtett érzéketlenség köntösébe bújtatva – magyarázza a szakértő, aki szerint ideig-óráig lehet alkalmazkodni az effajta viselkedéshez, de hosszú távon sokkal szerencsésebb, ha nem egymással, hanem valamilyen külső humorforrással hozunk vicces pillanatokat a társaságba.

Közösen nevetni a másikon?

A passzív-agresszív viselkedés, azon belül is a becsomagolt, de bántó magatartás, aminek során nem kerül kimondásra a valódi probléma, az esetek többségében az illető bizonytalanságáról szól. 

– Az ilyen személyeknek még a saját baráti körükben is kétségei lehetnek. Azt, hogy alapvetően bizonytalanok, esetleg a közösségben felidéződik bennük egy múltbéli negatív emlék, azzal próbálják feloldani, hogy másokat kezdenek gúnyolni és csipkelődnek. Ezt a dinamikát nagy mértékben fűti az önbizalomhiány: a burkoltan bántó magatartás figyelemfelhívó jel lehet arra nézve, hogy milyen viszonyban van a személy saját magával, és mekkora az önértékelése – emeli ki a pszichoterapeuta.

– Amikor a cukkoló eléri, hogy az egész csoport kacagjon a szépen becsomagolt sértő megnyilvánulásokon, úgy érezheti, hogy kifejezetten jó fej és vicces, hiszen képes megnevettetni az egész társaságot. Ez egyfajta háttérben meghúzódó elismeréshajszolás is, hiszen az érintett extrán vágyik arra, hogy elfogadják, értékeljék, szeressék. A poénos, beszólogatós magatartásával pedig sok esetben meg is kapja ezeket a visszajelzéseket. Fontos kiemelni, hogy mindez addig lehet szórakoztató, ameddig a lejárató személy nem megy túlságosan mélyre, és rendelkezik annyi önismerettel, hogy képes másokra megfelelően fókuszálni, továbbá úgy operálni, hogy senkit se bántson meg durván. A tapasztalat viszont az, hogy a legprofibb pszichológiai képességekkel megáldott emberek sem tudják ezt megvalósítani, és egy idő után eljutnak arra a szintre, ahol akár végérvényesen a lelkébe gázolnak másoknak.

Képes bűntudatot is kelteni

Hosszú távon könnyen megtörténhet, hogy a kipécézett személy elmarad a társaságtól, az már ritkábban fordul elő, hogy a másokat folyamatosan leégető személy kerül kiközösítésre. 

– Ezeknek az embereknek jó trükkje, hogy ha szóvá teszik a viselkedésüket, akkor hárításba kezdenek, elviccelik a helyzetet, gaslighting-olnak, elbagatellizálnak. Szokásosak ilyenkor a „jaj, nem is úgy gondoltam”, a „ne vedd magadra, nem komoly” vagy a „nyugi, csak vicceltem” kommentárok. Ezzel azonban empátia helyett lekicsinylik, semmissé teszik a társuk érzéseit – vázolja a pszichológus.

– Az is tipikus, hogy a csipkelődő megfeledkezik magáról egy-egy külső szem számára kellemetlen helyzetben, majd amikor hasonló módon bánnak vele, extrém módon felháborodik. Mindez egy túlkompenzációs mód, ugyanis, ha valaki érzékeny a kritikára, elképzelhető, hogy nagyon kritikus másokkal szemben, és olyat is megenged magának, amit, ha vele tesznek meg, kifejezetten rosszul viseli.

Feloldhatók a kínos találkozások

Ezeket a helyzeteket asszertív kommunikációval lehet és érdemes oldani, azaz őszintén és nyíltan elmondani, hogy mi miért esik rosszul. Tanácsos ezzel együtt erősen meghúzni a határokat, amivel kijelölhetjük, meddig mehetnek el mások velünk szemben. Ne féljünk attól, hogy ezzel esetleg „megöljük a bulit”, hiszen a társasági dinamika hamar képes átlendülni a nehézségeken.

A szakértő szerint jó módszer lehet az is, ha egyszer-kétszer görbe tükröt tartunk, azaz hasonlóan viselkedünk azzal, aki állandóan beéget minket. Mindezt óvatosan ajánlott megtenni, mivel megvan az a veszélye, hogy érzékeny gombokat nyomunk be, a megküzdési technika pedig éppen az ellenkezőjét éri el, és elmérgesedik a kapcsolat.

Az ilyen felnőtt viszonyok végérvényesen akkor szakadhatnak meg, ha semmilyen szinten nem tudunk beszélni a problémáról, ami olyan mértékben nyomja rá a bélyegét a baráti kapcsolatra, hogy már a találkozás előtt feszültek, szorongók leszünk. Ha viszont a belső feszültségeket le tudjuk kommunikálni, és igazán fontos számunkra a barátság, akkor sokat segíthetünk a helyzeten. 

Érdekel, melyek a bántalmazó barátság jelei? Innen megtudhatod:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: