Imádja a hivatását a Budapesti Operettszínház sztárja, aki művészként és magánemberként is hatalmas kihívás előtt áll. A teátrumban a Marie Antoinette musical címszerepére készül, míg otthonában „szülőként” kell megfelelnie, miután a közelmúltban örökbe fogadott egy kiskutyát.
Tombol az influenzajárvány. Színésznőként nincs nagyon kiszolgáltatva a nézők egészségi állapotának?
De igen. Az emberek gyakran betegen is eljönnek a színházba, és teleköhögik a nézőteret. Persze megértem őket, hónapokat várnak arra, hogy egy-egy előadásra jegyet kapjanak, és akkor, ha törik, ha szakad, szeretnék jól érezni magukat. Musicalszínésznőként szinte végigéneklem az előadásokat, gyakrabban és intenzívebben veszek levegőt, szabad utat biztosítva a fertőzéseknek.
Hogyan tud védekezni a fertőzések ellen?
Odafigyeléssel. Próbálom kerülni a betegeket, rengeteg C-vitamint fogyasztok, rétegesen öltözködöm, és mindig sállal védem a nyakamat. Szükségem van 6-8 óra alvásra is, a hangszálak ugyanis nyolc óra pihenés után regenerálódnak. Fontos, hogy megőrizzem az erőnlétemet, különben nem tudnék hosszú órákig a színpadon állni, és nekem a testem a munkaeszközöm. Ennek egyik kulcsa, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagot vegyek magamhoz.
Ezek szerint tudatosan állítja össze az étrendjét?
Az én szakmámban ez nagy kihívás, hisz gyakorlatilag minden időmet a Budapesti Operettszínházban töltöm, de alapjában véve igen. Most épp a Marie Antoinette című darab próbafolyamatai zajlanak, aminek számomra, a kettős szereposztás miatt március 5-én lesz a premierje, így délelőtt tíztől délután három óráig, majd délután hattól este tíz óráig megállás nélkül próbálunk, amihez szükségem van energiára. Akármilyen zsúfolt napom is van, a reggelire mindig időt szánok. Általában rántottát fogyasztok kígyóuborkával és paradicsommal, a tízóraim pedig gyümölcsökből áll. A gyors felszívódású szénhidrátbevitelt igyekszem a minimálisra korlátozni, hisz az csak átmeneti energiát ad. Másfél órával később már gyengének érezném magam. Az ebéd már komplikáltabb feladat. A színházban nagyon jó kis büfé van. Gyakran megkérem a büfés hölgyet, pároljon nekem zöldséget. Mindennap igyekszem főtt ételt is magamhoz venni. Kifejezetten szeretem a leveseket, húsokat, a zöldségeket, gyümölcsöket változatosan elkészítve.
Ha ideje engedi, szívesen veszi birtokba a konyháját?
Igen. Egy gourmet valószínűleg a fejét fogná attól, amit a konyhában művelek, de én élvezem. Szeretek főzni és kreatívnak tartom magam. A hagyományos recepteken is szívesen újítok. Én például a kávémba is egy kis őrölt chilit szórok, noha egyébként magát az erős dolgokat nem szeretem. Ezt a kombinációt viszont igen. Ha pedig lehetőségem adódik főzni, akkor a színházba is viszek magammal ebédet.
Ön hogyan lép esténként a színpadra? Jóllakottan?
Nem komfortos, ha az ember túleszi magát. Csak annyit eszem, hogy az éhségérzet elmúljon. A folyadékbevitelre pedig különös tekintettel figyelek. Egy előadás alatt akár 1,5-2 liter vizet is megiszom. Szerencsére a szénsavas italokat nem szeretem, ez már a színészet előtt is így volt. Egyszerűen nekem nem kellenek. A legnehezebb az, hogy mikor az előadások után, este tizenegy órakor fáradtan hazaérek, ne pakoljam ki a hűtőt. Épp ezért, ha éhes vagyok, répát rágcsálok vagy magvakat szoktam enni, de természetesen nekem is van olyan estém, amikor nem sikerül az önmegtartóztatás.
Belefér az életébe a rendszeres testmozgás?
Hagyományos értelemben véve nem. Most épp a próbafolyamatok alatt Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház művészeti vezetője gondoskodik arról, hogy folytonos mozgásban legyünk a kollégáimmal a színpadon. A konditermeket egyébként sem szeretem, néha futni szoktam, és amire azt tudom mondani, hogy rendszeres mozgást jelent az életemben, az a kutyasétáltatás. Nemrég egy menhelyről örökbe fogadtam egy kiskutyát. Füge igazi szerelemgyerek, így a fajtáját sem tudom pontosan megmondani. Reggelente egy órát sétálunk, futunk, labdázunk a szabadban. Gyönyörű helyen, egy erdőszélen lakom, ahol bármikor elsétálhat előttem például egy őz. Emiatt azonban esténként már óvatosabbak vagyunk.
Milyen érzés gazdinak lenni?
Csodálatos, persze kicsit félelmetes. Ő az első kutyám, és nagyon igyekszem mindent jól csinálni. Próbálok következetes lenni vele. Az ágyra nem jöhet fel, és történjék bármi, mindig ugyanabban az időben kap enni. Féltem a veszélyhelyzetektől, így az autóból is csak vezényszóra ugorhat ki. Sajnos már volt balesetünk, akkor szegénynek több helyen eltört a lába, operálni kellett, és nem szeretném, ha még egyszer baj érné.
Kanyarodjunk vissza a színházhoz! Az estéi nagy részét a színpadon tölti. Nem nehéz például egy vasárnapi ebéd után elköszönni a családjától, és munkába indulni?
Édesapám istenien főz, a hangulat is mindig nagyon jó, de szerelmes vagyok a munkámba is, ezért ez nem teher számomra. Azt csinálhatom, amit szeretek, és ez boldogsággal tölt el. Azt pedig, hogy ezzel az embereknek örömet szerezhetek az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.
Önnek mindig vidámnak, mosolygósnak kell lennie. A nézők nem érzékelhetik az előadás alatt az esetleges problémáit.
Természetesen nekem is lehetnek nehézségeim, lehetek szomorú, rosszkedvű, azonban ha a színpadra lépek, akkor ezek elhalványulnak. Nem engedhetek teret a magán-életem történéseinek, és mivel szeretem a szakmámat, ez nem is esik nehezemre.
Mindenkinek lehet rossz napja.
Épp ezért hiszek a pillangóeffektusban is. Ha mondjuk látom, hogy az eladó rosszkedvű, biztos, hogy rámosolygok, kedvesen megköszönök mindent, és bízom abban, ezzel egy kis mosolyt sikerül az arcára csalni. Nem kell mással is éreztetni a gondjainkat. Olyan is előfordul, hogy ha sétálok, és szemetet látok, felszedem, és arra gondolok, a következő járókelőnek talán eszébe sem jut majd szemetelni, és jókedve lesz a tisztaságot látva.
Munka, munka és munka, de mi jelenti önnek a teljes kikapcsolódást?
Esténként egy pohár bor mellett egy jót beszélgetni a családdal, a barátaimmal, élvezni a természet közelségét…
Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!
