Ide még Reviczky Gábor és Schell Judit is kevés volt: Rémesen rossz lett az első magyar horrorfilm

PUBLIKÁLÁS: 2025. november 01. 13:45

Hetente jelentkező cikksorozatunkban a magyar film és tévétörténelem legsötétebb időszakaiba barangolunk vissza. Mai alanyunk az egyik legnépszerűbb műfajt próbálta meg meghonosítani hazánkban, ehhez pedig igazi sztárokat kért fel, mint például Reviczky Gábor, azonban a félelem helyett inkább a nevetéstől reszkettünk.

Örökös-Tóth Lajos

A szerző cikkei

Noha a magyar filmgyártás története igen gazdag és sokszínű, hiszen rengeteg zsáner mutathatta már meg magát a honi közönségnek, van egy, ami igazi hiánycikknek számít a mai napig, pedig már egyszer megpróbálta megvetni a lábát. A minden héten megjelenő cikksorozatunkban a halloweeni hétvége alkalmával pedig nem is írhatnánk másról, mint az eddigi egyetlen, ugyanakkor igen félresikerült hazai horrorról, a 2021-ben megjelent Post Mortemről, mely Klem Viktor, Schell Judit és Reviczky Gábor főszereplése ellenére is kudarcot vallott.

Reviczky Gábor Post Mortem — A Reviczky Gábor-filmek között még horrort is találni, bár erre a darabra nem biztos, hogy olyan büszke a színész (Fotó: Archív)

A holtak nem beszélnek, csak fotózkodnak

Bergendy Péter alkotása egy mai szemmel rendkívül bizarrnak ható, múlt század eleji trend és egy háborús borzalmakkal megbirkózni próbáló fiatal katona köré épül. A sztori főhőse, Tomás ugyanis az első világégés után fényképészként próbál elhelyezkedni, méghozzá nem is hétköznapi fotósként, hiszen többnyire „post mortem” képeket kérnek tőle. Ennek az a lényege, hogy a családok, szerelmespárok, barátok összeülnek egy fotóra, azonban van egy aprócska bibi, a kép egyik résztvevője már nincs is életben.

A Klem Viktor által alakított főszereplő veteránt hamar el is hívják egy magyar településre, ahol rengeteg halott van, akikkel a hozzátartozók nagyon szeretnének egy utolsó, közös képet készíteni. Ám, nem sokkal azután, hogy Tomás beteszi a lábát a festői falucskába, furcsábbnál furcsább dolgok történnek. Éjszaka különös hangokat hall, kopogások, ajtócsapkodások miatt nem tud aludni, de nappal sincs nyugta, ugyanis mintha a holtak is sokkal elevenebbek lennének, mint azt elsőre gondolnánk.

A Klem Viktor főszereplésével bemutatott Post Mortemnek a legjobb horrorfilmek között aligha, a legrosszabb magyar filmek között viszont bérelt helye van (Fotó: Attila Szvacsek / Archív)

A folyamatos lebegéstől kellene félnünk a 21. században?

Az alapszituáció tehát több mint ígéretes: A falusi környezet, a háborútól és a különféle járványoktól való félelemből fakadó feszültség, illetve a hátborzongató fotómodellek okozta szellemjárás miatt a Post Mortem egy remek belépője is lehetett volna a honi horroroknak, de nem lett az. A legjobb történelmi filmes listákon gyakorta előforduló A vizsga vagy az Állítsátok meg Terézanyut! című filmeket jegyző Bergendy mozija ugyanis nem több egy hollywoodi produkciókból ellesett, és azóta már teljességgel agyonhasznált klisék halmazánál.

A Post Mortem ugyanis olyan eszközöket használ, amire a műfaj szerelmesei napjainkban már csak forgatják a szemüket. A jumpscare-ek, a rémült falusiak folyamatos levitációja eléggé „old school” horror képét festette, ami a 2020-as évekre már eléggé elavultnak hat. A zsáner nagyjaira jellemző, nyomasztó légkört nem sikerült elérni, a nézők maximum a nevetéstől nem kaptak levegőt, miután meglátták a filmbe feleslegesen beleerőltetett, gagyi hatású számítógépes trükköket.

Post Mortem-Day26 — Félelemből és rettegésből aligha jutott ki a nézőknek, a Post Mortem inkább kínos volt, mintsem ijesztő, így nem a legjobb halloweeni program (Fotó: Attila Szvacsek / Archív)

Schell Judit, de még Reviczky Gábor sem lett a siker záloga

A Post Mortem tehát atmoszférateremtésben és félelemkeltésben is elvérzett, így már csak a forgatókönyvben és színészeiben bízhatott, hogy megmentsék az első magyar horror becsületét. A szkriptet viszont bugyuta, logikátlan döntések jellemzik, emellett pedig a Post Mortem hiába tudhatott olyan kiváló művészeket a soraiban mint a súlyos betegségéről nemrégiben őszintén beszélő Reviczy Gábor, Anger Zsolt vagy Schell Judit, ők sem tudták emelni a színvonalat, maximum csak hozták a kötelezőt.

Bár színésztársaik nem könnyítették meg a dolgukat, a Hais Fruzsina nevű gyermekszínész harmatgyenge és érzelmeket totálisan nélkülöző előadásmódját például mind a korabeli kritika, mind a nézők is darabjaira szedték szét, de a statiszták alakításai is inkább komikusak voltak, mintsem ijesztők.

Post Mortem-Day15 — A film színvonalát a színészek sem tudták emelni (Fotó: Attila Szvacsek / Archív)

Végszó

Noha végig első magyar horrorfilmként hivatkoztunk a Post Mortemre írásunkban, ezzel páran lehet vitatkoznának, hiszen horrorra hajazó alkotások már jelentek korábban is kis hazánkban, de emellett maguk a nézők is valószínűleg elbizonytalanodnak abban, valóban egy horrort láttak-e, miután megtekintették Bergendy Péter filmjét. Noha a Post Mortemnek szinte mindene megvolt a sikerhez, könnyedén beírhatta volna magát a magyar filmek történelemkönyvébe, ám nagy eséllyel csak egy rossz viccként marad fenn a mozinézők emlékezetében.