20 éve hasalt hatalmasat Majka gettóvígjátéka, a Szőke kóla

Ahogy azt már számos korábbi retrókritikánkban is említettük, a 2000-es évek eltávolíthatatlan sötét foltként maradt meg a magyar filmgyártás történetének vásznán. Ehhez a történelmi mélyponthoz köthető az évtized közepére jellemző trend, Guy Ritchie és Emir Kusturica alkotásait másoló gettókomédia-láz is, mely kezdődött a Gálvölgyi János-féle Rap, revü, Rómeóval, folytatódott a ma már kultfilmmé érő Nyóckerrel és csúcsosodott ki a hetente megjelenő cikkszériánk következő áldozatában, a botrányos hónapokat maga mögött tudható Majka és Beleznay Endre duójával pusztító Szőke kólában.

Budai ficsúr Józsefvárosban

Az eredetileg Pesti Harlem címen készülő Szőke kóla sztorija középpontjában két teljesen különböző figura áll, akik számos szempontból sem állhatnának távolabb egymástól, mégis összesodorja őket az élet, vagyis inkább Budapest hírhedt 8. kerülete. A Beleznay Endre által alakított sikeres vállalkozó kocsiját ugyanis itt lopják el, benne értékes papírokkal, és hogy ezeket visszaszerezze, kényszerű szövetségbe kell lépnie a Való Világból a Tömő utca-Szigony utca vonzáskörzetébe csöppent Majkával, és kezdetét is veszi a túlromantizált józsefvárosi kalamajka.

Ugyan a közönség és a korabeli kritika is egészen elnéző volt a Szőke kólával kapcsolatban, így a köztudatban is egy pocsék, de ugyanakkor szerethető moziként maradt fenn az elsőfilmes Barnóczki Ákos alkotása, sajnos az mégis sokkal rosszabb, mint amire emlékeztünk.

Majka van, humor és zene nincs

Bár a Szőke kóla vígjátékként lett reklámozva, poénokat maximum csak keresve találunk benne, pedig a film főszereplőjéhez, a nemrégiben lopással megvádolt Beleznay Endréhez kapcsolódik a honi tévétörténelem egyik legkiválóbb szkeccs-szériája, melyekben kínosan nevetséges (és nem fordítva!) interjúkat készített sztárokkal a ’90-es években. Ám a kifinomult humor helyett csak olyan erőltetett, visszatérő vicceket kaptunk, mint a „c betűs szó” ki nem mondása, vagy Posonyi Takács László Ricsijének idióta ripacskodása. Pedig hol máshol találhatnánk helyzetkomikumhoz jobb helyszínt, mint a nyolcadik kerületben?

És ha már Józsefváros, hol maradnak a fülbemászó muzsikák? A korábban említett Nyóckernek éppen ebben rejlett a legnagyobb varázsa, a mozi zenelistáját a mai napig rongyosra hallgatják a rajongók, és biztosak vagyunk benne, hogy a Szőke kólának is jót tett volna egy karizmatikusabb soundtrack. Ez kihagyott ziccer, főleg annak tükrében, hogy egy rapper az egyik főszereplője.

Tehát sem a jó zene, sem a humor nem jellemzi, de mi a helyzet a színészekkel? A helyzet ezen a téren sem rózsásabb, hiába hord minden második szereplő virágmintás inget. Beleznay Endre szimplán kínos, de sajnos nem a vicces értelemben, mint az álinterjúi során, Tálos József rosszfiúja még a nevetséges csengőhangja ellenére sem tud karaktert teremteni magának, a két bombázó, a csúfosan szőrösre sminkelt Görög Zita, valamint a kisiskolás módjára káromkodó Gubás Gabi együttesen sem kapnak elég képernyőidőt, hogy maradandót tudjanak alkotni, nemhogy külön-külön. Az pedig már régen rossz jel, ha egy filmben, a profi színészek között az amatőrként a projektbe belecsöppenő Majka emeli az alakítások színvonalát.

Végszó

A Szőke kóla legnagyobb problémája mind közül viszont az, hogy hazug. Elbagatellizálja vagy ignorálja azokat a társadalmi problémákat, amelyek már 20 évvel ezelőtt is égető kérdések voltak hazánkban, és a nézők elé egy kliséktől hemzsegő, túlromantizált, hamis képet tálalnak a világról. Az alkotók tulajdonképpen fogták a születésnapos Tim Robbins és Martin Lawrence közös filmjét, a Nekem 8-at, áthelyezték Kelet-Közép-Európába, telepakolták balkáni, már-már karikatúrákba illő figurákkal és próbálták a lehető legkevésbé elmélyíteni a mondanivalóját, hogy olyan könnyen csússzon le a nézők torkán, mint a címeként szolgáló üdítő.