Megvan az év legjobb mozifilmje! Austin Butler óriási bajban, de Zoé Kravitz vetkőzése mindent visz – Rajtakapva kritika

Érkezik a mozikba a Darren Aronofsky rendezésében készült Rajtakapva. A főszerepben Lenny Kravitz lánya, Zoe Kravitz és az Elvis film sztárja, Austin Butler keverednek kétes ügyletekbe New Yorkban. Darren Aronofsky nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a balettos thriller, a Fekete hattyú, vagy a kritikai elismerések tömkelegét bezsebelő A bálna. A rendező korábbi filmjeihez képest ismeretlen terepre merészkedett az akciófilm műfajával, de kellemes csalódást okozhat a legszkeptikusabb nézőknek is. 

Rajtakapva Austin Butlerrel 

Elvis Presley megtestesítője ezúttal egy fiatal baseball-rajongó csapost játszik. Hank első ránézésre átlagos fiatal new york-i srácnak tűnik. Barátnője Yvonne, akit a legújabb Batman filmben is játszó Zoe Kravitz alakít, mentőtisztként dolgozik. A duó közötti kémia vitathatatlan, nem is véletlen, hogy a kapcsolatuk minőségét firtató pletykák kaptak szárnyra az elmúlt hetekben. A párocska hétköznapjait feldúlja Hank barátja, Russ (Matt Smith), amikor váratlanul megjelenik a fiú lakásán és rábízza a macskáját, hogy vigyázzon rá, amíg ő elutazik. A bonyodalmat később valóban a macska okozza, de előtte még premierplánban élvezhetjük Zoe Kravitz vetkőzését és megtudjuk, hogy Hank reggeli rutinjához hozzátartoznak a rémálmok és a bajnokok reggelijeként elfogyasztott sör. A rémálomról kiderül, hogy valójában Hank múltjának sötét emlékképe és köze van a fiú baseball iránti rajongásához. 

A macska az oka 

Aronofsky zseniálisan megoldotta, hogy egy olyan banális dologból, mint vigyázni a haver macskájára, életveszélyes kalandot gyártson. Emiatt lehet némi Guy Ritchie-féle utánérzése a nézőnek, de szerencsére a rendező szorosan a kezében tartotta az irányítást és nem engedte elhatalmasodni a filmen a Blöff rendezőjének kézjegyeit. Erőszakból, vérből és akcióból ugyan jut bőven, de az Aronofsky-ra jellemző lélektani mélyelemzés sem marad el. Hank karaktere egy gazdagon kidolgozott figura. Minden gyengesége, motivációja és démonja a felszínre kerül, fejlődése pedig szemmel látható, a film végére nem maradnak bennünk kérdések. 

A Matt Smith által alakított Russ valóságos tisztelgés és megemlékezés a londoni és a new york-i punkszcéna előtt. Talán már sztereotipikussá is válik a tarajos figura, de pont ettől lesz nagyon is szerethető. A zenék az alvilági hangulathoz híven lettek összeválogatva, a The Idles névre hallgató brit post-punk együttes több alkalommal képviselteti magát, de olyan klasszikusok is felcsendülnek, mint a Scorpions Rock You Like A Hurricane című száma, vagy az Iggy Pop sláger Lust for Life. A bálna rendezője ezzel a mozival akár felkerülhet a korábban említett Guy Ritchie mellé az igényes akciófilmek polcára.