Fekete hattyú: Natalie Portman 15 éve balettozott be a szívünkbe

Darren Aronofsky balettos pszichothrillerje 15 évvel ezelőtt piruettezett be a mozikba. A főszerepekben Natalie Portman, aki pont egy éve mondott búcsút balettkoreográfus férjének, Vincent Cassel és Mila Kunis kalauzolnak végig minket a new york-i balett kegyetlen világán. A Fekete hattyú már premierjekor is nagy port kavart, az egész világ a filmről beszélt, a lelkesedés pedig 15 év távlatából is töretlen. Ha már láttad, akkor érdemes újra elővenni, ha pedig nem, akkor itt az ideje bepótolni ezt a hiányosságot.  

Fekete hattyú a klasszikus tóban 

Aronofsky első ránézésre biztonsági játékot játszott, amikor egy ekkora klasszikust választott alapul, mint A hattyúk tava. Közismert történet, tragikus szerelmi szál, jó és rossz harca, mindez Csajkovszkij grandiózus zenei aláfestésével. Ehhez hozzáadott egy szintén unásig ismételt showbiznisz-cselekményt. A csendes, de végtelenül tehetséges lány, aki megkapja élete nagy lehetőségét. De ahogy korábban a Rekviem egy álomért rendezésével is hasonlót bizonyított, sejthető volt, hogy a Fekete hattyú sem a könnyen emészthető filmek sorát erősíti majd.   

Álom és valóság határán  

A Natalie Portman által alakított Nina Sayers tipikus példája lehetne minden ambiciózus fiatal balerinának. Megszállott módon gyakorol, de édesanyja (Barbara Hershey) sem bánik vele kesztyűs kézzel. A levitézlett balerina szinte fojtogató módon óvja Ninát a balett könyörtelen világától. A balett-történet egyik legfontosabb darabja, A hattyúk tava főszereplő nélkül marad, amikor Beth Macintyre, akit a Stranger Things sztárja Winona Ryder alakít, kénytelen visszalépni a Hattyúhercegnő szerepétől. Nina és a többi lány a tánckarból ugrásra kész, hogy betöltse szerepét, ehhez viszont el kell nyerniük a rettegett rendező, Thomas Leroy elismerését, akit a legközelebb Quasimodo szerepében tetszelgő Vincent Cassel alakít. Mindeközben új taggal bővül a társulat Lily (Mila Kunis), a kicsit sem fegyelmezett táncos személyében, aki rendkívül tehetséges és veszélyt jelenthet a törtető táncosok esélyeire. Leroy választása mégis Ninára esik, akinek egy személyben kell eljátszania a kecses és makulátlan fehér hattyút, és annak ikertestvérét, a gonosz fekete hattyút is. Míg előbbire Nina a legtökéletesebb választás, a próbákon kiderül, hogy a visszahúzódó lány túlságosan merev a fekete hattyú romlottságnak megfelelő ábrázolásához. A külső bonyodalom itt indul, de ahogy haladnak az események, belső konfliktussá válik a fiatal balerinában. Nina egyre furcsább fizikai tüneteket produkál, amik rémálmokkal és hallucinációkkal társulnak. Ahogy közeledik a bemutató és a lány próbál megfelelni mindkét elvárt szerepnek, úgy leszünk szemtanúi elméje fokozatos meghasadásának. Ahogy jó és rossz, tiszta és romlott küzd a színpadon, úgy küzd Nina is belső démonaival, és már a néző sem tudja eldönteni, mi a valóság és mi az, ami csak a balerina elméjének játéka. A bemutató estéjére érkezik el az igazi katarzis, Arronofsky a végsőkig feszíti a húrt, majd egy olyan befejezést ad nekünk, ami még napokig velünk marad.