Me gusta toca la guitarra, me gusta cantar el son. Mariachi me ...és valahol itt kezdik a legtöbb házibuliban elveszíteni a spanyol tudásukat a Desperado című film zenéjére, de némi hajajáj amorozás után a végére még beüvöltik a mi corazónt a végére! 30 éve a dal a popkultúra megkerülhetetlen része lett, ahogy El Mariachi a zenész figurája is. Robert Rodriguez amerikai bemutatkozása igazán pofásra sikeredett, de vajon 3 évtized távlatából is működik a mexikói akciósztori?
A szebb napokat látott rendező egy minimális költségvetésű mexikói filmben mutatta be El Mariachi figuráját még 1992-ben. A mindössze 7 ezer dollárból forgatott film 2 milliót keresett világszerte, így Hollywood is felfigyelt a mexikói csodagyerekre. Ő fogta magát és feledhető sorozat után újra elővette a bérgyilkossal összekevert vándorzenész figuráját. A 7 ezer dolcsiból 7 millió lett, ám ezzel is nagyon okosan kellett bánnia. A Miramax mindenféleképpen ismertebb arcokat szeretett volna látni a filmben, így az Almodóvart és Spanyolországot kicsit maga mögött hagyó és egyre jobb amerikai filmekben szereplő Antonio Banderas kezébe került a gitár és a pisztoly is.
Rodriguez rendezői védjegyei szinte már kiforrottnak tűnnek, vad akciók, szexi nők, éles vágások ( szereti maga vágni a filmjeit) és a cool dumák, amik összehozták Quentin Tarantinóval, aki szerepet is vállalt a Desperadóban, és később is sokat dolgoztak együtt. A sztori nem is annyira lényeg, mivel mexikói bosszúfilmeket már láttunk bőven és fogunk is, El Mariachit utoléri a végzete és rendet kell tenni, amihez a gitár kevés lesz. 30 év távlatából látszik, hogy picit jobban megnyomhatták volna a büdzsét, mert a rendezőnek irtó gyorsan és minimalistán kellett dolgoznia, bár ez a fajta kissé fapados bája néha még jól is áll a filmnek. Itt jelentek meg azok a rodriguezi visszatérő arcok először, mint a nagydumás Cheech Martin, a később Macheteként zúzó Danny Trejo és a kortalan Salma Hayek is, aki minden báját bedobta a siker érdekében.
A film persze Banderason múlik, aki kellőképpen sejtelmes, mély tekintetű és izgalmas jelenség a rendező kameráján keresztül ahhoz, hogy imádjuk minden pillanatát. A most 65 éves spanyol sztár mintha nem is játszana, csupán pózol, játszik, gyilkolászik, és olyan pillantásokat vet Hayekre, amitől minden női nézőnek bugyit kell pillanatokon belül cserélnie.
Hogy mitől lett kultfilm a Desperado? Leginkább attól a hangulattól, amit Robert Rodriguez köré teremtett, mondhatnánk hogy a mexikói Tarantino. Sajnos míg amerikai kollégája képes volt a megújulásra, és sikert sikerre halmoz azóta is, a mexikói rendező utoljára a Sin City filmekkel és direkt vacakra sikerült Terrorbolygóval tudta lenyűgözni a közönséget. Ebből a szempontból a Desperado egy kiváló első film és egy be nem váltott ígéret, talán mint M. Night Shyamalan Hatodik érzéke volt, de ahogy az indiai direktor is, úgy Rodriguez hagyta magát elk*rvulni a nagyköltségvetésű, tucatfilmeknek.
10/8
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.