Igaly: tönkretették a visszavonulásom

Hatalmas ez a lőtér. Egyedül tartja karban?

A párommal közösen. Akkora a terület, hogy traktorral nyírom a füvet. A kertet is én csinosítgatom. Két-három órát vesz igénybe hetente, nem egyszerű feladat, de meg tudjuk oldani. A sövényvágás az egyetlen, amit nem mi csinálunk, mert nagyon kikészíti a kezemet.

Úgy hallottam, a fegyverét nem sütheti el más. Miért?

A párunkat sem adjuk kölcsön másnak. Nekem a fegyverem a munkaeszközöm, a társam. Nélküle nem lennék az, aki. Azt megengedem, hogy megfogja más, ám lőni csak én lőhetek vele.

Ön sem „csalja meg” a puskáját?

Nem. Amelyik fegyverrel edzem, azzal versenyzem is. A saját kezemre lett kialakítva, ezt szoktam meg. A puskám végigkísérte az egész pályafutásomat.

A riói olimpia csábította. Tokión nem gondolko­dott el?

Nem. Brazíliában nagyon el szerettem volna indulni. Bár ez nem így működik. Rendkívül nehéz felkészülési időszakot igényelt volna az olimpiai kvalifikáció. Közben az utánpótlásprogramom is beindult, így ezt a karrierem elé helyeztem. De nem csak ezen múlott, hogy meghiúsult Rio.

Még min?

Többször befejeztem és újrakezdtem a karrieremet. Sajnos ezt a budaörsi polgármesternek„köszönhetem”, aki több mint tíz éve megnehezíti a munkámat a lőtéren. A sportpályafutásomat is miatta hagytam abba. A legnagyobb fájdalmam pont ez, hogy nem önszántamból intettem búcsút a sportlövészetnek. Amit lehetett, azt elértem, és a lezárást is olyan szépre terveztem, mint az egész karrieremet. Ezt hiúsította meg a polgármester.

Mi okozza a konfliktust?

Erről nem szeretnék beszélni. Nem hiányzik egy újabb per.

De most üzemel a lőtér, és jönnek a tanítványok is. Ezt hogy sikerült elérnie?

Úgy, hogy nem adtam fel. Szembeszálltam. Megalapítottam az Igaly József Lövészklubot. Rendbe raktuk a területet, újjávarázsoltuk az egyébként már több mint ötven éve üzemelô lôteret. Most béreljük, így sokkal többet tudunk fejleszteni.

Az utánpótlás-nevelésben mennyire tud kiteljesedni?

Nagyon megtaláltam magam benne. Ezt igazolja, hogy szép eredményeket értünk el a tanítványaimmal, országos bajnokaim vannak. A lövészet nem olcsó sportág, ezért a párommal igyekszünk minél több terhet levenni a szülők válláról. Lőszert, korongot biztosítok, sőt az oktatásért sem kérek pénzt. Évi három tábort is szervezünk.

Mennyire kell ébernek lenni, hiszen 14 éves gyerekek kezében éles lőfegyver van.

Ne ódzkodjanak a szülők attól, hogy a gyerekük kezében fegyver van. A lőtéren lehet a legjobban megtanulni a fegyelmet, az alázatot, a koncentrációt és a rendszert. Nem a puskát ismerő gyerekekből lesznek a bûnözôk, hanem azokból, akik nem tanulják meg tisztelni a fegyvert. Elhiszik, hogy olyan élesben lőni, mintha a számítógépen csinálnák. Mi mindent elmagyarázunk a helyes fegyvertartásról. A tanoncoknak kell karbantartani a puskáju­-kat is, ez nagyban hozzájárul ah­hoz, hogy tisztelik a munkaeszközüket.