Jó hangulatú edzést tartott három világbajnok a Bors szerkesztőségében

Előkerülnek a legfényesebb győzelem, a 79-es phenjani vébé emlékei is, amikor a három zseniális magyar végre csapatként állhatott a dobogó tetejére. 

– Kétszer vertük meg a kínaiakat, és ha egy hétig mindennap játszunk velük, mind a hétszer megvertük volna őket – mondja Jónyer.

– Szó szerint rettegtek tőlünk, láttuk, ahogy remeg a kezükben az ütő – kontráz Klampár. 
– Pedig a verseny előtt majdnem elszálltak az esélyeink – teszi hozzá Gergely.

– Klampi akkoriban is el volt tiltva, a kérlelhetetlen  kapitány, Berczik Zoltán ki akarta hagyni a csapatból. Pistával őt megkerülve sírtuk ki a sportvezetőknél, hogy velünk jöhessen. 

Ami aztán Phenjanban történt, az már a magyar sport aranykönyvébe tartozik: a nagy hármas megállíthatatlan volt, Jónyer legendás kiflipörgetései, Gergely tanári fonákja és Klampár villámsebességű csuklója térdre kényszerítette Japán, Korea és Kína legjobbjait is. 
Néhány villanásra ezeknek a Bors munkatársai is tanúi lehettek, miután a pogácsák elfogytak. Egy félrehúzott íróasztalnál ugyanis a három Európa- és világbajnok újra kézbe vette az ütőt. A szerkesztőség játszótérré változott, mert ők hárman még mindig úgy szeretnek és tudnak játszani, ahogy senki más. Csoda volt látni őket, és érezni, hogy ők hárman még mindig egy csapat. Aranycsapat.