Nem szereti, ha orrba vágják, ezért nem akar apja nyomdokaiba lépni a kis Madár, aki vagányságát inkább a focipályán kamatoztatná.
Én sokkal szerényebb voltam ennyi idős koromban – mosolyog Erdei Zsolt, amikor bemutatja fiát, Viktort, aki nagyon laza kis srác, és egy valóságos energiabomba.
– Egyszer eljött hozzánk egy újságíró, azt mondta, benne leszek én is a cikkben, aztán csak a fél fejem látszott – meséli Viktor.
– Most te leszel a főszereplő.
– Na, ne!
– De bizony. Állítólag nem akarsz bokszolni.
– Nem. Kinek kell, hogy orrba vágják?! Focizni jobban szeretek. Jobban is megy.
– Miben vagy jó?
– Gyors vagyok, jól cselezek. Imádok gólt lőni.
– Ki a kedvenc játékosod?
– Messi. Neymar is jó, de sokat esik. Hozzáérnek, aztán vége.
– Ballábas vagy te is?
– Jobb. De jól lövök ballal is.
– Milyen csapatban focizol?
– Most a Csak a cselben. Ez a Zuglói Hajós Alfréd Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola csapata. De át akarok menni a Dalnokiba. Az a Fradihoz tartozik, bár a Fradit nem szeretem.
– Akkor az Újpestet?
– Dehogy! Egyiket sem!
– Csak a válogatottat? Most jutottunk ki az Eb-re.
– Á, azokat sem. A magyarok bénák. Tudom, mert tavaly végignéztem a vb-t. Minden meccset láttam. Na, megmutassam, hogy dekázok?
– Naná! Mennyi a rekordod?
– Harminckettő. És megy mindkét lábbal. Na, hol egy labda? Gyere, papa, kérjünk egy labdát, aztán lövök neked kapura.
– Bemelegítésként megteszed, hogy iskolázol egyet a faterral a ringben?
– A ringben? Á, olyan béna vagyok. Inkább focizzunk!
