Buzánszky Jenő halálával újfent megfogyatkoztak a nemzet sportolói: tavaly egykori csapattársa, Grosics Gyula megüresedett helyére választottak utódot, most, hogy az Aranycsapat utolsó tagjától is elbúcsúztunk, nehéz, szinte lehetetlen feladat hozzá hasonló kaliberű futballistát találni.
Ennek ellenére méltányos gesztus lenne, ha labdarúgó léphetne Buzánszky örökébe a nemzet sportolói között. Csakhogy lassan elfogynak körülöttünk a legendák. Az eredmények alapján alighanem az 1968-ban olimpiai arany-, négy évvel később pedig ezüstérmes csatár, Dunai Antal a legesélyesebb a kitüntetésre. S persze ott van még Várhidi Pál és Tóth II József is, akik mindketten tagjai voltak az 1954-ben világbajnoki döntőben alulmaradt magyar válogatott keretének. Szóba jöhet Fenyvesi Máté, a 76-szoros válogatott ferencvárosi szélső, aki az 1964-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, csakúgy, mint az angyalföldi hátvéd, Sárosi László.
S ha már Vasas, akkor a két vb-n is megfordult Mészöly Kálmán neve is kézenfekvő, de valljuk be, rajtuk kívül nem sok olyan futballista neve ugrik be, aki fenntartások nélkül megérdemelné a címet.
Bár az is igaz, nem csak focistát lehet választani. Sok kiváló, hatvan fölött járó sportolónk van. Például a tornász Magyar Zoltán (2 olimpiai arany), a párbajtőröző Fenyvesi Csaba (3), az öttusázó Török Ferenc (2), az öklöző Gedó György (1) vagy Mexikó és München birkózóbajnokai, Varga János és Hegedűs Csaba.
Csak futballisták dolgában állunk egyre rosszabbul...
