Lengyel Éva bejárta a világot, de újabb célokat kerget. A 300 kilométeres kutyaszánhúzó-versenyre, a Polar Fjallravenre akar kimenni.
Éva tavaly szeretett bele a kutyaszánhúzó-kalandba, amikor a helyszínen, Svédországban volt alkalma meghallgatni azokat, akik már indultak rajta. Amúgy sem ismeretlen számára az extrém sportolás, nemrég jött haza egy nepáli egyéni túráról, de járt már Patagóniában, Afrikában, Európát pedig töviről hegyire bebarangolta, az 5000-es hegyeken úgy mozog, mint mi a Margitszigeten.
– Világéletemben ilyen voltam, imádok jönni-menni, sportolni, úton lenni – meséli az egyik nagy multinál felső vezetőként dolgozó Éva. – A munkahelyemen mindenben támogatnak, van ott is futó- és sportklub, vagyis mindenki megérti, hogy a mozgás számomra mennyire fontos.
Évát még az sem állította meg, hogy áprilisban elütötte egy autó, egy hetet töltött kórházban, két hónapot lábadozott, műtötték, de még vár rá egy operáció. – Januártól áprilisig kb. 900 kilométert futottam le. Egy ilyen mozgékony embernek szörnyű, ha ágyhoz kötött, de ezúttal is kiderült, hogy minden rosszban van valami jó: annyi figyelmet és szeretet kaptam, amire egyáltalán nem számítottam. Barátaim, sporttársaim és kollégáim jártak fel hozzám: segítettek fürödni, főzni és kutyát sétáltatni.
Éva mindemellett sokat önkénteskedik, ilyen minőségben járt már Kamerunban – innen maláriásan tért haza – és Nigériában, itthon afgánokat tanít magyar nyelvre.
A Polar Fjallravenen való részvétel azért fontos számára, mert a 300 kilométeres sarkvidéki erőpróba lényege a természettel és a kutyákkal való szoros együttműködés. 2015 áprilisában két magyar indulhat a viadalon, a zsűri és a közösségi média szavazói együtt döntenek arról, hogy a közel hetven magyar nevezőből ki lesz a két szerencsés. Éva keményen kampányol, eddigi életútja finoman szólva is meggyőző.
