A finnek egykori Forma–1-es világbajnoka, Mika Häkkinen 1995-ben egy időmérőn elszenvedett balesete után tíz napig kómában feküdt. Ő aztán átérzi Michael Schumacher helyzetét.
„Sok nagy riválisom volt, de mind közül a legjobban Mikát tiszteltem” – nyilatkozta néhány éve Michael Schumacher. A finn pilótát most a Bild szólaltatta meg.
Mire gondolt, amikor először hallott a tragikus síbalesetről?
Sokkolt a hír. Azonnal írtam egy bátorító üzenetet a feleségének és a családjának.
Át tudja érezni Corinna helyzetét?
Nagyon is. Ez a legrosszabb, ami történhetett vele, ilyenkor jön rá az ember, milyen törékeny is az élet. A hétköznapi dolgok jelentéktelenné válnak, csak az számít, hogy ott ülhess a szeretted mellett és foghasd a kezét. A tehetetlenség maga a pokol.
Az ön családja hogyan vészelte át a kritikus napokat?
Először csak azt látták, hogy véresen kiszednek a roncsból, de nem tudtak semmit. Aztán ott voltak velem éjjel-nappal, s amikor felébredtem a kómából, akkor szembesültem azzal, milyen fájdalmakat kellett kiállniuk.
Mire gondolt, amikor magához tért?
Először arra, hogy újra egészséges leszek-e, látok-e, mozog-e a lábam. Aztán meg arra, hogy a balesetemben mennyire voltam én a hibás és mennyire a technika.
Ma is viseli a baleset nyomait?
Igen, az arcom egyik fele még részben lebénult, és a jobb fülemmel nem hallok rendesen. Ez egy életen át elkísér.
Schumacherrel beszélt a sorsfordító tíz napról?
Igen, többször is. Ő csak kifelé tűnt robotnak, aki állandóan nyer és nyer, valójában nagyon érzelmes és érzékeny ember.
Mennyiben változtatta meg önt a kóma?
Másként nézem azóta a dolgokat, rájöttem, hogy igazán csak az egészség és a család számít. Azóta kerülöm a kockázatot, mert rájöttem: egyetlen másodperc alatt mindent elveszíthetek.
Mit gondol, milyenek Schumi esélyei?
Ő egy igazi harcos, aki addig küzd, ameddig nem nyer.
Előkerült egy szemtanú
A Spiegel című német hírmagazin „rábukkant” egy szemtanúra, aki véletlenül lefilmezte Schumi balesetét.
Igaz, a pilóta csak a háttérben látszik, mert a 35 éves férfi nem őt, hanem a barátnőjét vette éppen a mobiljával. A képkockákon azért kivehető, hogy Michael valóban a sziklás területen bóklászik, mielőtt elesik, de a légiutas-kísérőként dolgozó szemtanú szerint óvatosan síelt, legfeljebb húsz kilométeres tempóval.
