A férfiválogatott éléről tavaly felállították, a nőit nem kapta meg újra. A honi kosarastársadalom mintha tartana Rátgéber Lászlótól. Nem tagadja, hiányzik neki a kispad.
Nem is olyan régen még a kontinens legkeresettebb edzői közt emlegették Rátgébert, akit 2009-ben – a Szpartak Moszkvával elért Euroliga-diadalt követően – Európa legjobb női kosárlabdaedzőjének választottak.
Nemcsak ennek tükrében hat furcsán, hogy néhány napja elsöprő szavazati fölénnyel lett női szövetségi kapitány a riválisa, Farkas Sándor. Rátgéber László a baranyai megyeszékhelyen kívül klubszinten még sehol sem dolgozott idehaza, miközben férfivonalon külföldi trénert foglalkoztat több hazai élcsapat, így a Szolnok és az Atomerőmű is.
A Bors arra volt kíváncsi: mi a baj Rátgéberrel? Miért nem kell itthon?
– Elismerem, nehéz kimozdítani Pécsről – kezdett bele a 46 éves, Újvidékről származó edző. – Válogatósnak nem mondanám magam, ám csak olyan csapathoz megyek, ahol vannak tervek, van perspektíva. Lett volna motivációm az itthoni Európa-bajnokságon vezetni a magyar női válogatottat, és esetleg kijuttatni az olimpiára. Pályafutásomban klubszinten mindent elértem, kapitányként részt vettem több Eb-n és egy vb-n is, csak az olimpia maradt ki, ám elfogadom, hogy valaki mást alkalmasabbnak találtak.
A szakember hozzátette, ha a reflektorfény nem is, a kispad hiányzik neki: jelenleg a sportág tudományával és fiatalokkal dolgozik, ami boldogítja.
– A magyar kosárlabdasportot alulról tudjuk csak újjáépíteni, remélem, ebben még mindig számítanak rám, mert szerintem nem mindennapi, amit itt az akadémián szakmailag elindítottam – folytatta. – Ami pedig a jövőt illeti, nem kerestem munkát, ügynököm sincs, de az edző élete már csak olyan, hogy egyetlen telefonhívás megváltoztathatja.
Azt már mi tesszük hozzá: e hívás alighanem külföldről érkezik…
