Katus Attila: „Mindig lehetne többet és jobban szeretni a másikat”

Azt mondja, úgy jó az élete, ahogyan van. A vágyait mára elérte, az egója sem kíván többet. Katus Attila aerobikedző túl van az ötvenen, és sok minden átértékelődött benne. A mai napig fontos a munkája, mára megtanulta, hogy nem csak erről kell, hogy szóljon az élete. Katus Attila életéről, munkájáról, édesapja elvesztéséről nyilatkozott a hot! magazinnak nyilatkozott.

Katus Attila fél az elkényelmesedéstől

Katus Attila nem szégyelli bevallani, hogy időnként el tudná viselni, hogy végig nézzen egy sorozatot, vagy több időt töltsön a kutyájával, de azzal is tisztában van, milyen veszélyt rejt magában az elkényelmesedés. 

„Volt, hogy napi 12-14 órát dolgoztam, és bár szeretem a hivatásomat, ma már másra helyezem a hangsúlyt.  Megpróbálom fiatalon tartani magamat, és az is fontos, hogy hiteles maradjak, és továbbadjam másoknak a megszerzett tudást. Néha leülnék és megnéznék egy sorozatot, és tudom, hogy nagyon élvezném a mozgásszegény életmódot, de erre ritkán kerül sor. Már csak azért is, mert tudom, hogy mennyire nehéz visszajönni ebből a kényelmes állapotból. 

 „Ugyanakkor van egy nagyon jó módszerem arra, hogy ne térjek le a megszokott útról: egy hétre előre leírom, mikor és mit teszek majd. Az idő és az egészség óriási kincs. Ezzel a kettővel meg lehet váltani a világot.”

Katus Attila: „Sok kérdéssel szembesültem”

Attila januárban a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, amikor az ember szembesül az idő múlásával. Ekkor veszítette el az édesapját. Nem titkolja, hogy gyerekként nagyon félt a haláltól; hosszú időbe telt, mire képes volt megbarátkozni az elmúlás gondolatával. 

„Az elmúláshoz való viszonyulásom ma már sokkal barátságosabb, mint gyerekkoromban volt. Ma már úgy gondolom, nem lenne akkora érték az élet, ha a végtelenségig élhetnénk. Ha tudod, hogy emberként mindent megtettél az életedben, akkor nyugodt lelkiismerettel várod az elmúlást vagy fogadod el az öregedést. Amikor januárban elveszítettem édesapámat, sok kérdéssel szembesültem. Mit lehetett volna másképpen tenni? Életem folyamán nagyon sok embert láttam megbetegedni, majd elmenni. De édesapám halála óta még inkább azon vagyok, hogy segítsek a tágabb környezetemnek az egészség megőrzésében.”

Katus Attila édesapjáról: „Többet kellett volna vele lennem”

Van benne egy minimális önostorozás annak kapcsán, hogy talán több figyelmet érdemelt volna az édesapjával való kapcsolata. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy minden tőle telhetőt megtett.

„Amikor éreztem, hogy komolyan baj van, ott voltam, de már akkor is késő volt. Most visszagondolva, már harmincévesen is többet kellett volna vele lennem, rá figyelnem. 

„Olyan ez, mint amikor arra keresed a választ, hogy vajon tudsz-e eléggé szeretni valakit. Nem tudsz, mert mindig lehetne többet és jobban szeretni a másikat. Nem az utolsó néhány évet sajnálom, hanem azokat az időket, amikor nagyon pörögtem, és azon voltam, hogy százszázalékos tempóval haladjak előre. Akkor kellett volna másként tennem.”