Dulin Metta évekig nem viselhette apja nevét: "Csak DNS-tesz után ismerte el, hogy a lánya vagyok!"

A luxus és a jólét ellenére Dulin Metta élete egyáltalán nem indult egyszerűen. Az TV2 Ázsia Expressz szereplője megrázó őszinteséggel vallott arról, hogy édesapja kezdetben még a vérségi köteléket is tagadta, ami mély sebet ejtett a lelkén.

Dulin Metta édesapja nem ismerte el sajátjaként a lányát

„Hároméves koromig nem az édesapám vezetéknevét viseltem, mert csak DNS-tesztek és pereskedés után ismerte el, hogy a gyereke vagyok” – emlékezett vissza a fájdalmas kezdetekre Metta. Ez a 3 évnyi hiány nemcsak a gyermeki lelkét törte meg, de véleménye szerint az apai kötődést is ellehetetlenítette.

Fiútestvére volt a kedvence

Míg Metta számára a küzdelem jutott, hét évvel fiatalabb öccse már egy egészen más világba csöppent bele. A sztár szerint édesapja látványosan kivételezett a fiával, ami állandó feszültségforrás volt otthon.
 

– magyarázta Metta a Borsnak, aki azt is elárulta, hogy emiatt ma is hűvös a viszonyuk: évente mindössze egyszer beszélnek, ami édesanyjuk számára rendkívül fájdalmas téma.

Dulin Metta anyukája adta meg neki a szeretetet

A bántalmazó légkört Metta szerint csak az édesanyja tudta ellensúlyozni, aki a biztonságot és a törődést képviselte a családban. A sztár nem tagadja, hogy a traumák feldolgozásához szakember segítségére volt szüksége, különösen édesapja tíz évvel ezelőtti halála után.

 – vallotta be, hozzátéve, hogy a munka beérett, és ma már képes higgadtan beszélni a múltról.

A lelki nagytakarítás után Metta a környezetére is kényesen ügyel. Bár az ünnepeket nem tartja, a tavasz beköszönte számára egyet jelent a rendrakással. Tihanyi ingatlanában ilyenkor kíméletlen harcot hirdet a por ellen.
„Ilyenkor óriási nagytakarítást szoktam tartani: szövettisztítóval tisztítom a kanapét, az ágyat, mindent, tehát egy nagyon alapos takarítást végzek” – mesélte. Bár a betolakodó bogarakat nem bántja, csak „kitessékeli”, a precizitás nála nem ismer kompromisszumot. Úgy tűnik, Metta végre megtalálta azt a belső és külső békét, amit a gyerekkorában olyannyira hiányolt, és ma már vallja: a traumák végül megerősítették őt.