Molnár Andrea: „Négy éve váltam el, azóta teljesen más ember lettem”

A táncosnő életében az elmúlt néhány év a tanulásról szólt; lassan felnőtt, és ma már sok mindent másképpen lát. Azonban Molnár Andrea életében mindig jelen volt a zene és a tánc, és ezek fogódzót nyújtottak számára a nehéz pillanatokban.

• Molnár Andrea férjétől négy éve vált el, ami sok változást hozott az életében
• A táncosnő rájött, hogy későn érő típus, de ma már megtanult tudatosan döntéseket hozni
• Az interjúban kifejtette, mennyi mindenben fejlődött az elmúlt időszakban

Molnár Andrea ma már ügyesebben veszi az akadályokat

„Későn érő típus vagyok, aminek sok köze van ahhoz is, hogy sokáig éltem úgy, mint egy sportoló” – kezdte Molnár Andi a hot! magazinnak.  „A felnőttkori döntések sokszor elhúzódtak, időbe került, amíg felnőtté váltam. A zene, a tánc és pár éve az, hogy óvodákba járhatok a terápiás kutyámmal, mindig nagyon jó kapaszkodó volt, igazi mentsvár. Hiszem azt, hogy ha rossz a kedvem, elég megtalálni azt a zenét, ami jókedvre derít.”

Az élete bizonyos periódusait Andi is meggyászolta. Hisz abban, hogy az ember maga dönti el, hogy mennyi teret enged a nehézségeknek az életében, és abban is, hogy az akadályok legyőzhetők. 

„Voltak történések, amelyeket én is meggyászoltam, és ezt nem szégyellem. Nehézségek, amelyeket nem könnyen ugrottam meg, olyan szakítások, amelyeknél időre volt szükségem. Ma már tudatosan döntöm el, hogy nem szeretnék sokáig dagonyázni a rosszban.”

Molnár Andrea: „Mindenkinek csak adni akartam”

Molnár Andrea férjétől néhány éve elvált, és az eltelt idő segített felismerni, hogy mi az, amin kénytelen lesz változtatni annak érdekében, hogy ne kövesse el újra és újra ugyanazokat a hibákat.

„Négy éve váltam el, azóta teljesen más ember lettem. Megtanultam magamról, hogy nem jó a túlzott odaadás és az, hogy nem vagyok képes meghúzni a határokat. Képes vagyok akkor is jól érezni magam egy kapcsolatban, ha beleesem a túlzott alkalmazkodás csapdájába. Az én esetemben ezek a felismerések későn jöttek, és közben hihetetlen módon szétforgácsolódtam abban, hogy mindenkinek csak adni akartam. Elhittem, hogy a szeretet egyik kifejezőeszköze az, ha adok. Ma már tudom, hogy egyetlen kapcsolat sem működik kölcsönös tisztelet nélkül.”

Molnár Andrea: „Sok embert az érdekei motiválnak”

Volt idő, amikor cserben hagyták a megérzései. Azt mondja, neki azt is tanulnia kellett, hogy merjen hallgatni rájuk. 

„Sokáig azt hittem, hogy egy kozmopolita ember vagyok, és nincs szükségem egy biztos bázisra, mert én magam vagyok a biztos bázis saját magamnak. Aztán egy nap azt vettem észre, hogy ez együtt járt azzal is, hogy hagytam magam elsodorni események és emberek által, amik vagy akik valójában csak fájdalmat okoztak. Ma már bízom magamban annyira, hogy tudom: olyan embert vonzok majd be, aki nem bánt meg. Senki nem úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy azonnal interjúztatja a másikat, hanem hallgat a megérzéseire. Az én megérzéseim vagy nem működtek jól, vagy nem mertem hallgatni rájuk. Sok embert az érdekei motiválnak, és ha egy kapcsolatban ez bekapcsol, ott nem sok esélye marad a szeretetnek. Nem zárult be teljesen a szívem, hiszem azt, hogy létezik a párom valahol. És ezt a szívem is érzi, mert az én szívem szeret szeretni.”