Szerda délelőtt üzente meg Bodrogi Gyula felesége, Voith Ági halálát. A Nemzet Színésze címmel is kitüntetett előadóművész pokoli fájdalmat élhet át. Nem ez az első eset, hogy feleségét kell elbúcsúztatnia…

Bodrogi Gyula Bóta Gábor újságíró, színházi kritikuson keresztül üzente meg, elhunyt Voith Ági. Rendkívül különleges kapcsolat volt az övék, ugyanis már több mint negyven éve nem éltek együtt, de sosem szűntek meg férjnek és feleségnek lenni a törvény szemében, és a szoros kapcsolat is örök érvényű volt köztük.
„1981-ben, a Tháliában ismertem meg Döme Zsoltot, azóta vagyunk együtt. De Bodrogi Gyula a legjobb barátom, mindig is jó kapcsolatban voltunk, minden problémánkat megbeszéljük. Többször kérdeztem, hogy nem akar-e elválni, de nem. Összejárunk, a családi ünnepeket együtt tartjuk, ott van mindenki a párjával, Ádám, a fiunk, Enikő és Bence, a két felnőtt unoka is” – fogalmazott nemrég a Jászai Mari-díjas színésznő, akinek örömet okozott a „mozaikcsalád”, többször töltöttek már időt új párjaikkal: Bodrogi Gyula és Vass Angéla, valamint Voith Ági és Döme Zsolt. 2024-ben, Bodrogi Gyula 90. születésnapján a házaspár még együtt színpadra is lépett: elénekelték a Jamaikai trombitás című legendás dalukat is. Talán akkor már tudták, hogy Voith Ági betegséggel küzd a színfalak mögött.

Nem Voith Ági az egyetlen színésznő, aki elrabolta Bodrogi Gyula szívét. 1956 és 1964 Törőcsik Mari volt a felesége. A magyar színjátszás két legendás alakja a válás is után is jó barátságot ápolt, Bodrogi pedig a mai napig rajongással gondol vissza a Nemzet Színésze és Nemzet Művésze díjjal is kitüntetett Törőcsikre, akinek nemcsak színészi játékáért, de hangjáért és tánctudásáért is odavolt.
„Jaj, jaj, jaj… Másfél esztendővel volt kisebb nálam, idén ő még élvezhetné a nyolcvanasok csodás életét. Drága Mariskám, túl korán ment el erről a világról” – emlékezett meg nemrég a 2021-ben elhunyt Törőcsik Mariról, máskor pedig elismerte:
„Nem szoktam látogatni a sírját, nem szeretek temetőbe járni. Tudom, hogy ez nagyon szép és ősi szokás, én jobb szeretek itthon, magamban megemlékezni az elhunyt szeretteimről. Így teszek Mariska esetében is. Mondjuk én mindig úgy beszélek róla, mintha még mindig élne. Nem tudom őt csak így lenullázni magamban. Vannak számomra kedves emberek és kollégák, akikre egyszerűen nem tudok úgy tekinteni. Mindig azt szoktam mondani, hogy nincs pótolhatatlan színész, viszont van néhány felejthetetlen.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.