Idén sokkal hamarabb kezdték el az ünnepi készülődést, mint máskor. Noha Kucsera Gábor nem a külsőségekért szereti ezt az ünnepet, Tápai Szabina szerint ez is elengedhetetlen része ennek az időszaknak.

„Heti szinten változik át a mi kis otthonunk. Elkezdjük az égőkkel, majd jönnek a kis állatkák, plüssök és a dekorok” – kezdte Szabina a hot! magazinnak.
Én elmegyek, és aztán csak annyit látok, hogy dobozok sorakoznak folyamatosan
– vette át a szót mosolyogva Kucsera Gábor, aki szívesen látogatja a karácsonyi vásárokat is. „Persze a gyerekek élvezik, hogy mindenhol manók és mosolygó télapók köszönnek rájuk. Van egy postaládánk, abba jönnek a levelek a Jézuskának az aktuális kívánságokkal.”
„Nemrégiben fenyődíszes keretet kapott a bejárati ajtónk” – mesélte a háromgyerekes anyuka. „A kert pedig már fel van díszítve karácsonyi égőkkel. Iszonyatosan lelkes vagyok, imádom ezt az időszakot, elképesztően felpörgök ilyenkor.”
Egész évben rengeteget rohannak, így az ajándékok beszerzése is komoly logisztikát igényel – mégsem akkorát, mint az, hogy minőségi időt töltsenek együtt a számos elfoglaltságuk mellett. Emiatt döntöttek úgy, hogy minden hónapban kijelölnek egy napot, amikor randizni mennek, ezt pedig azóta is tartják.

„Eleinte mindig elutaztunk itthon két éjszakára, de az picit sok volt a gyerekeknek, időben is.”
Mi sem tudtuk igazán élvezni, mert mindig azon járt az eszünk, hogy rendben vannak-e.
„Ezért inkább megállapodtunk abban, hogy csak egy éjszakára szökünk el. Őszintén szólva a rendszeresség hozza a stabilitást a kapcsolatunkba, hiszen szükségünk van arra, hogy ne csak az anya- és apaszerep legyen jelen, és persze hogy ne csak a munkánk kösse le az időnket, hanem egy párként is ott legyünk egymás életében. Próbálunk erre figyelni; nyilván van három gyerekünk, és mellette tesszük a dolgunkat is, így aztán csak akkor tudunk időt szakítani egymásra, ha nagyon akarjuk. Egy hatalmas logisztika az életünk, ezért a kettesben töltött alkalmak idején jólesik nem törődni azzal, hogy kit hányra meg hová kell vinni, vagy elintéztünk-e mindent. Egyébként is imádjuk a hazánkat: fantasztikus helyek vannak itthon, és annyi mindent nem fedeztünk még fel, hogy mi nem is vágyunk külföldre. Van, hogy a Balaton felé vesszük az irányt, néha elmegyünk egy budapesti szállodába, és egész nap úton vagyunk” – árulta el Tápai Szabina.
Hosszú út vezetett odáig, hogy ma már mindketten lelkesen várják az ünnepeket. 2012-ben ismerkedtek meg, és Kucsera Gábor akkor kijelentette, hogy hanyagolják a karácsonyt. Aztán évről évre egyre jobban megszerette, amihez nagyban hozzájárult, hogy már nemcsak egy pár voltak, hanem egy család.

„Szerettem volna minden évben megteremteni neki azt a hangulatot, amitől azt vártam, hogy jobban kedvelje a karácsonyt. Egyszer még a fát is zöld-fehérre díszítettem, hogy a Fradira emlékeztesse, hátha így elérem a célomat!” – emlékezett a korábbi kézilabdázó. „Félreértés ne essék, nekem nem az ünneppel volt a bajom, egyszerűen csak a külsőségeket nem nagyon kedvelem” – magyarázta Gábor. „Az ünnep üzenete, az, hogy ilyenkor együtt van a család, minden lelassul kicsit, és közösen élhetünk meg pillanatokat, igenis fontos nekem.”
Még ha közhely is, ezekben látom ennek a szépségét: amikor elkészül az étel, és leülünk közösen az asztalhoz, beszélgetünk, együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat.
„A lelkünknek pedig az az ünnep legfelemelőbb pillanata, amikor adhatunk a gyerekeknek. A készülődés azonban nekem még mindig furcsa. Nekünk ugyanis szenteste napján is a vízen kellett lennünk, edzés volt, délután értem haza, persze a szüleim mindig megvártak. De én rendkívül boldog vagyok, hogy Szabina átadja az ünnepi hangulatot a piciknek, bevonja őket az előkészületekbe, a gyerekek pedig imádják, ha minden csillog-villog, és ragyog az otthonunk.”
Évekig az volt a szokás náluk, hogy a Jézuska éjszaka hozta a fát. Minden évben három-négy órán keresztül díszítették, de a kislányok, Milla és Bella érkezésével egy picit változtattak ezen.
„Emlékszem, előfordult, hogy még hajnali háromkor is fát faragtam kint, miközben röpködtek a mínuszok, és idegeskedtem, hogy miért nem megy bele a talpba!”
Mára úgy változott a rendszer, hogy a Jézuska meghozza a fenyőfát, leteszi a kertbe a díszekkel együtt, és otthagy nekünk egy levelet, amiben megkér minket, hogy a legnagyobb gonddal díszítsük fel neki a fát, ő pedig reggel elhozza az ajándékokat.
„Néhány évig Szabinával közös programunk volt a díszítés, de ma már a gyerekek is beszállnak, és rám csak akkor van szükség, ha nem érik fel a fát” – mesélte nevetve az édesapa.
„Szerintem mi sosem karácsonyoztunk kettesben, mert mindig a szüleinkkel, a testvéreinkkel voltunk” – tette hozzá az anyuka. „Aztán jöttek a gyerekek, azóta pedig nálunk vannak a közös ünnepi együttlétek: mindig jönnek anyósomék, a szüleim és a testvéremék, másnap pedig megyünk Gábor nővéréékhez.”
Amióta gyerekeink vannak, ilyenkor szétosztjuk a feladatokat a családban: anyukám a halászléért felel, én a sütikért.
„Apukám a saját specialitását főzi, mi készítjük a halat és a majonézes salátákat, Gábor anyukája pedig a bejglit hozza, és apukája a káposztát főzi.”
Idén változtattak az ajándékozás megszokott gyakorlatán, ugyanis míg Szabina imádja a meglepetéseket, addig Gábor ki nem állhatja őket. Ezért aztán lefektettek egy új szabályt.

„Ez volt az első év, amikor Szabina elé álltam, és azt mondtam, hogy beszéljük meg, ki mit szeretne, majd menjünk el együtt, és vegyük meg. Így nem lehet probléma az ajándékozásból. Régen mindig 24-én rohantam a boltokba, egy ideje azonban már jó előre tervezünk. A gyerekeknek már megvannak az ajándékok, azokat reggelre odacsempésszük a fenyőfa alá. Beni évekig a fa alatt aludt, hogy majd ő megvárja a Jézuskát, de még sosem sikerült lebuktatnia minket” – mesélte el Gábor az ünnepi titkaikat.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.