Kóbor Jánossal az Omega a hetvenes évek sztárzenekara volt, számos külföldi és hazai koncertturné fűződött a nevükhöz. Ennek ellenére az együttes hatodik, Nem tudom a neved című nagylemezének megjelenése számos komplikációval járt, mindegyiket a Popcézár gúnynévvel illetett Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) mindenható ura generálta.

Nem volt elég, hogy az album borítóját is teljesen megváltoztatták az együttes megkérdezése nélkül, de még egy számot is lehagytak róla – mindezt Csatári Bence legújabb, Hangadók és hangfogók című rocktörténeti könyvéből tudhatjuk meg.
Az Omega lemezét 1974 végén vették fel, de csak 1975-ben jelenhetett meg. A borítóképhez Ágoston István fotóművész talált egy olyan házfalat, ahol az ablakok még megvoltak, de a mögöttük lévő épület már hiányzott. Kóbor János erre így emlékezik a kötetben: „Itt az volt az ötlet, hogy létrával felálltunk az ablakok mögé, és minden ablakban volt valaki egy szál virággal. Erdős Péter ezzel az ötlettel úgy rúgott ki minket, mint annak a rendje, mondván, hogy mit képzelünk mi ezzel a hippikorszakot idéző fotóval, egyébként is vége van már azoknak az időknek. Mi nem értünk rá vele hadakozni, mert egy kéthónapos nyugat-európai turné előtt álltunk, mindenesetre leadtuk az anyagot, és mentünk a dolgunkra. Amikor innen hazatértünk, láttuk ám, hogy semmi nem valósult meg a borítónkból, egy sejtekre emlékeztető kaptár szerepelt rajta, meg valami lány arca. Erdős nyilván kihasználta, hogy nem vagyunk itthon, így a saját akaratát és elképzeléseit könnyűszerrel érvényesíthette. Nem is értettük, Erdős viszont magyarázgatta nekünk, hogy azért van rajta ez a kaptár, mert az hatszögű elemekből áll, és nekünk ez a hatodik lemezünk.
Mi meg nem hittünk a fülünknek, nem akartuk elhinni, hogy ennyire nagy zagyvaságot hogyan lehet összehordani. Persze mondta, hogy az eredeti terv tarthatatlan volt"
- emlékezett vissza az énekes.

A könyvben szerepel az is, hogy a lemez egyik részét az Országos Rendező Iroda próbatermében vették fel, de volt olyan is, mint a címadó, Nem tudom a neved című szám, amely a Magyar Rádió stúdiójában készült, a ráénekléseket pedig úgyszintén ez utóbbi helyen rögzítették. Furcsa módon a Tűzvihar című számuk szövegébe 1969-ben az MHV-ban még nem kötöttek bele, akkor fel is kerülhetett a Tízezer lépés című lemezükre. Viszont 1974-ben már kicenzúrázták, amikor az újra felvett és áthangszerelt változatát, amely az eredetinél sokkal jobban sikerült, szerették volna feltenni a Nem tudom a neved című lemezükre. Akkor Erdős Péter felfigyelt a „Vörös csönd itt maradt, ez maradt” sorra, és letiltotta az újrakiadást.
Hiába mondtuk neki, hogy ne hülyéskedjen, ez már egy megjelent dal, 1969-ben még a sanzonbizottság is engedélyezte, ő hajthatatlan maradt.
- mondta Kóbor János, aki így folytatta;
„Ráadásul utólag vettük észre, hogy lehagyták a korongról, mert akkor épp külföldön turnéztunk, amikor a boltokba került. Pedig biztosan ő is rájött a helyzet fonákságára, meg arra, hogy ezt a dalt már legalább 250 ezren hallgathatták megjelenése után – és akkor még a családtagokat, barátokat, ismerősöket nem is számoltuk –, mert a nagylemez, amin korábban szerepelt, platinalemez lett. Ezért van az, hogy az 1975-ös nagylemezünkön csak hét dal szerepel, s emiatt az A oldal csak 13 perces lett.”

Csatári Bencének tavaly jelent meg a Kóbor – Az utolsó interjú című kötete, amelyben számos sztorit elevenítettek fel az Omega néhai énekesével, a Hangadók és hangfogók pedig még szélesebbre tárja a fókuszt, hiszen az egész Kádár-kori könnyűzenei életet mutatja be alul- és felülnézetből.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.