Négy éve, hogy Mecky is elment, de még most sem találjuk a szavakat. Elvitte a Mikulást magával, furcsán nézünk magunk elé, tehetetlenül. Próbáljuk felidézni derűs tekintetét, jellegzetes mozdulatait, de már semmi sem olyan, mint a koncertek idején. Szólnak a lemezek, néha felcsendül a rádió, talán magunkat is siratjuk. 

Emlékezzünk rá a ’Boldog angyalok’ soraival:

Nézz fel, álmok az égen, fénylő csillagok

Ott él ki elment innen, de el nem hagyott

Nézz fel, szárnyak a szélben, védő angyalok

volt már szegény az Isten, de el nem hagyott

Érzem, szívedben minden emlék megmaradt

És látod, álmodban várod az eltűnt arcokat

Fényben pillangó táncol az égi színpadon

A földön még embert játszott és néha álmodott