Megrázó vallomást tett Trap Kapitány: elvonulna a világ elől

Trap Kapitány, azaz Molnár Tibor neve régóta fogalom a hazai zenei szcénában, hiszen különc stílusával és szókimondásával mindig kilógott a sorból. Mégis, sokan meglepődnek, amikor a zenész gondolatai nem a harsány lázadásról, hanem a csendre, az elvonulásra és az értékteremtésre irányulnak. És ezzel nincs egyedül: egyre többen érzik úgy, hogy a nagy ünneplések helyett inkább a nyugalomra vágynak.

Trap Kapitány Bányai Noémivel ünnepli 35. születésnapját

„Nem annyira szeretek ünnepelni, a páromnak is mondtam, hogyha lehet, ne menjünk sehová, hanem maradjunk itthon” – árulta el Trap kapitány. Máskor pedig eljátszik a gondolattal, hogy teljesen elzárkózik a világtól.

– vallotta be az énekes a Borsnak.

Maradandót szeretne alkotni

Ám a sors mindig közbeszól: ilyenkor betegszik le, romlik el a számítógép vagy történik valami, ami emlékezteti arra, hogy szüksége van másokra. Ez a kettősség – a magány utáni vágy és a kapcsolódás igénye – Trap Kapitány életében is jelen van. Közben érzékeli a fejlődéseket saját magán: „Veszek észre változásokat magamon, a rigolyáim egyre jobban erősödnek, bizonyos dolgokat viszont annyira nem tartok fontosnak, mint 10 év ezelőtt. A pozitív dolgok erősödtek bennem, rájöttem, hogy maradandó értéket alkotni fontosabb bármi másnál”–  árulta el.

Nem érti hová tart a világ...

 „Folyamatosan agyalok, melyik részét erősítsem az alkotásnak, bár, amikor néha szembejön velem egy tévés reklám, hogy milyen műsorok vannak, elszomorodom...” –  fakadt ki.

A sötét jelen miatt a jövő is gyakran foglalkoztatja.

 – tette fel a kérdést. 

Az önkritikát sem mellőzi

Ez a fajta őszinteség és önvizsgálat gyakran keserű felismerésekhez vezet: „Közben lehet, nekik van igazuk, néha elgondolkodok azon, hogy én vagyok rosszul összerakva, és valójában az élet az egy teljes proletár, tirpák, paraszt dolog” – összegzett a Tha Shudras frontembere.

Trap Kapitány története azt mutatja, hogy a valódi érték keresése nem a felszínes hírnévben rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk megállni, alkotni, és a zajos világ ellenére is saját útunkon maradni. A kérdés mindannyiunkat foglalkoztat: lesz-e még, aki meghallja a csendben kimondott igaz szavakat?