Gáspár Bea bevallotta: Győzővel szóba került náluk az örökbefogadás

Nemrégiben jelent meg Gáspár Bea szakácskönyve, amelynek már az előszavában igen határozottan szó esik a származásáról. Gáspár Győző feleségével a hot! magazin készített interjút. 

– Soha nem rejtettem véka alá a cigány származásomat, azonban tény, hogy ennyire tudatosan ennek a könyvnek a kapcsán került előtérbe. Tudom, hogy egy Nógrádmegyerből származó cigány lány vagyok, bár középiskolásként ez nem volt ennyire egyszerű.

Akkor talán még szégyenként élted meg a származásodat?

– Nagyon meg akartam felelni, ami összességében nem is volt nehéz, mert senki nem feltételezte, hogy ez a világos bőrű és világos hajú leányka cigány, hiszen nem lop, nem beszél csúnyán, nem büdös, hanem ápolt és nem lóg ki a sorból. Mert ezek nagyon fontosak, hiszen a cigányokról a legtöbb embernek rögtön az jut eszébe, hogy büdösek, ápolatlanok. Megfigyelted? Amikor emberek egymás között beszélgetnek, ha cigányokról van szó, az első jelző: büdös cigány. 

Két szép lányod van, Evelin és Virág, akik a szemünk előtt nőttek fel. Mennyire vagy jelen az életükben?

– A Virágéban még szeretnék, de már nem engedi. Meghúzta a határokat, és azokat jobb nem átlépni.

Óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés, hogy mennyire vágysz a nagymamaszerepre. Szóba kerül már ez a lányokkal?

– Már nagymama vagyok, hiszen van két kutyaunokám, Luika és Lunika. Mindkettőt nagyon szeretem, amit korábban el nem tudtam képzelni. Egyik lányomnak sincs most párkapcsolata, azonban egyiknél sem zárnám ki, hogy valaha lesz gyerekük.

Gáspár Bea férje mindenben támogatja őt: „Mindig igyekszik a kedvemben járni”

Nálad viszont néhány éve szóba került a gyermekvállalás. Utólag mennyire bánod, hogy nem hoztad meg ezt a döntést?

– Amikor én szerettem volna, akkor éppen ő nem, és fordítva. Megbántam, amit a gyerekorvosom előre megjósolt. Azzal érvelt, hogy ha lesz egy harmadik gyermekem, ő lesz az, aki ott marad majd mellettünk, amikor kirepülnek a lányok, és lesz, aki leköti a figyelmünket. És igaza lett, mert most gondoskodhatnánk róla, fiatalon tartana bennünket. Azt sem bánnám, ha én lennék a legidősebb a szülői értekezleteken.

Mit gondolsz az örökbe­fogadásról?

– Nyáron történt valami. Győző fellépett egy állami gondozottak számára fenntartott intézményben, ahol én is ott voltam. Sokat beszélgettünk az ott élő gyerekekkel, sütit sütöttünk nekik, és...

Megérintett?

– Igen! Belegondoltam, hogy mi lenne, ha az egyik gyerek eljönne velünk haza, és jobbá tehetnénk az életét! Győző óva intett, mert szerinte ez még nagyobb felelősség, mint a saját gyerek.

Támogatott volna ebben a nem könnyű döntésben?

– Rám bízta. Én meg elkezdtem utánanézni, és ha jól tudom, ötvenöt éves korig lehet örökbe fogadni, így, ha addig nem jön az unoka, elképzelhetőnek tartom, hogy visszatérünk erre a kérdésre.

Már többször szóba került a párod, Gáspár Győző. 32 éve vagytok házasok. A szó legszorosabb értelmében jóban-rosszban...?

– Teljesen! A Győzővel való együttélés ugyanakkor nem könnyű, és soha nem is volt az, mégis elmondhatom róla, hogy ő a legnagyobb támaszom, mert mindenben lehet rá számítani. Mindig igyekszik a kedvemben járni, mert tudja, hogy ha jó kedvem van, akkor minden oké. 

Gáspár Bea betegsége idején Győzi volt a legfőbb támasza

Volt olyan törés az életedben, ami mindent megkérdőjelezett? Amikor úgy érezted, hogy semmi nem úgy jön össze, ahogyan azt te szeretnéd, és esetleg lehetne más az életed, másvalakivel...

– Volt! Nagyon sokszor! 

Lehetséges, hogy ez azért van, mert tudod, hogy megengedheted magadnak, hogy ennyire őszintén nyilvánulj meg?

– Vele mindig! Hároméves korom óta ismerem, együtt jártunk oviba, majd általános iskolába. Végül hozzá mentem feleségül.

Győző volt az első férfi is az életedben. Ezt is a származásod kapcsán, a neveltetésedből eredően hozod, hogy komolyan kell venni azt, amikor örök hűséget fogadunk a másiknak?

– Kevesen ismerik az igazi énemet. Ha egyszer azt mondom valamire, hogy nem, az nem. És ha egyszer igent mondtam, az akkor is igen marad, ha a józan ész már mást diktálna. Mert megígértem! Ha harminckét évvel ezelőtt azt mondtam, hogy igen, akkor az igen is marad. Voltak megingások, de tartjuk magunkat az ígéretünkhöz. Ott nincs miről beszélni, ahol a másik elfogad olyannak, amilyen vagy, és szeret, mindennek ellenére! Amikor tavaly beteg voltam, olyan támaszt nyújtott, amiért mérhetetlen köszönettel tartozom neki. Örülök annak, hogy olyan férjem van, aki a mai napig azért dolgozik, hogy mindent megteremtsen a családjának. És igen, olykor a bohóc szerepében tetszeleg, de miután kiürül a cirkusz, és a bohóc leveszi az álarcát, akkor maradnak a hétköznapok, és nekem és a családnak akkor ő a legnagyobb támasza. Ebben viszont nincs semmi érdekes az emberek számára.

32 éve együtt jóban és rosszban

Ha már a családfenntartásról beszélsz... Volt, hogy megcserélődtek a szerepek? Hiszen kinőttél az árnyékából...

– Ez igaz lehet, de én akkor sem megnősültem, hanem férjhez mentem, és ezen az sem változtat, hogy már van önálló jövedelmem.

Tehát nincs olyan, hogy otthon Gáspár Bea hordja a nadrágot?

– Azt mindig én hordtam! Na jó, lehet, hogy otthon diktátor vagyok, de akkor sem tudom felülmúlni Győzőt hisztiben, amivel végül is eléri azt, amit akar. Ma már jobban elfogadok helyzeteket, így velem is könnyebb. Nem akarok már mindenen idegeskedni.

Ez az életfelfogás segített át a betegségeden is? Vagy ebben is nagy szerepe volt a férjednek is?

– Ez egy hirtelen jött betegség volt, és sokat gondolkodtam azon, hogy mi idézhette elő. Tudtam, hogy van miómám, de arra nem számítottam, hogy ebből ekkora baj lehet. Győző akkor is ott volt mellettem, és a gyógyuláshoz elég volt az, hogy tudtam: most is számíthatok rá. Nem akartam, hogy gyengének lásson. Magamnak is be akartam bizonyítani, hogy ezen túl vagyok, és nem lehetek beteg. Tudni kell szünetet tartani, mert megégethetjük magunkat.

Miből jön ez az erő? Bebizonyítod, hogy a skatulyák nem működnek nálad, hogy a betegségből föl lehet állni….

– Fogalmam sincs, de talán sok köze van hozzá az identitásomnak. A cigányok megítélésén valóban szeretnék változtatni, mert el kellene fogadni, hogy a származás nem egy betegség, amiből ki lehet gyógyulni. Életem végéig ott lesz a nevem mellett a C betű, ami sok esetben nem engedi meg, hogy megkapjam ugyanazokat a lehetőségeket, mint mások. Ez egy roppant nehéz teher, és egy terv kapcsán magam is szeretnék tenni azért, hogy ez változzon, de erről most nem mondhatok többet.

Miközben hallgatlak, a cigány himnusz néhány sora jutott eszembe: „Megátkoztál, meg is vertél, örök csavargóvá tettél…”

– Cikáznak a gondolataim. Az üldöztetés nem csak abban nyilvánul meg, hogy embereket viszünk a gázkamrákba. Amikor azt érzed, hogy egész életedben ki vagy rekesztve, ki vagy zárva, és nem tudod bebizonyítani, hogy te is érhetsz annyit, mint a másik ember, az nagyon rossz érzés...