Skatulyák árnyékában: Gregor Bernadett férfiakkal való kapcsolatairól vallott

A közélet szereplőit gyakran skatulyák közé szorítják, és a média hajlamos a valóságnál izgalmasabbnak és eltérőnek tűnő képeket sugallni róluk. Gregor Bernadett története jól mutatja, mennyire más az, amit kívülről látunk, és az, amit a színfalak mögött valóban megél valaki.

Gregor Bernadett a valóságban: férfifaló mítosz helyett hétköznapi élet

Gregor Bernadett az Egy ritmusban Ábel Anitával című műsor legutóbbi adásában Szulák Andrea és Wolf Kati meghívott vendégek mellett beszélgetett a sztereotípiák hatásáról, arról, hogyan skatulyázzuk be az ismert embereket és a nőket, és milyen nehéz ezektől a címkéktől megszabadulni. A fókuszban az állt, mennyire tartósak ezek a bélyegek, és lehet-e velük együtt élni anélkül, hogy meghatároznák teljes életünket.

Gregor Bernadett fiatalon már érezte, hogy híres édesapja, Gregor József neve és saját külseje miatt automatikusan egy dobozba kerül. 

– mondta a színésznő. Ugyanakkor az évek során a bulvársajtó olyan képeket ragasztott rá, mint a „férfifaló jégkirálynő” vagy a „fekete démon”, miközben ő valójában hétköznapi boldogságra vágyott. 

– mesélte. Gregor Bernadett fiai ma már felnőttek: nagyobbik gyermeke 30 éves, a kisebbik pedig nemrég érettségizett.

Az elcsendesülő médiazajt maga körül úgy érte el, hogy az elmúlt években tudatosan háttérbe vonult, ritkán adott interjút, és kerülte a nyilvános szerepléseket.

Külső megfelelés helyett belső harmónia

Saját bevallása szerint sokáig önbizalomhiánnyal küzdött, és sokáig hajtotta a megfelelési kényszer. Azonban idővel megtanulta, hogy önazonossá válni csak akkor lehet, ha nem mások elvárásainak akar megfelelni. 

– vallotta be őszintén.

Ma már úgy érzi, megérkezett abba az életszakaszba, amikor nem kell magyarázkodnia. Gregor Bernadett apja árnyékából is kilépett, és helyet adott annak a felismerésnek, hogy nem a külső elvárások, hanem a belső egyensúly a legfontosabb. 

– fogalmazott.

Gregor Bernadett története így nem csupán egy színésznő pályájáról szól, hanem arról is, hogyan lehet lerázni magunkról a skatulyákat, és megtalálni a békét önmagunkkal, függetlenül attól, milyen címkékkel illetnek mások.