Higiénia és tisztaság? Szó sem volt róla a középkori kastélyokban

A csodás kastélyok, és a körülöttük alant elterülő falvak nem sokban különböztek egymástól, ami a tisztálkodást, a higiéniai lehetőségeket illeti. Az emberek fiatalon haltak, a 14. század közepén kitört fekete halál, vagyis a pestis, később a 18. században, pedig a szifilisz miatt. A középkorban, majd a 17. századtól is, szinte "parancsba volt adva", hogy tilos a fürdés, hiszen a legtöbben, még a királyok is úgy gondolták, hogy a betegségek a vízzel terjednek. Így sokan egész életük során csak párszor fürödtek meg rendesen.

A Napkirály, XIV. Lajos, aki egyébként korai koposzodása miatt viselt először rizsporos parókát, és ennek köszönhetően terjedt el ez a hóbort - büszkén vallotta, hogy életében összesen csak kétszer fürdött meg alaposabban. Marie Antoinette-ről azonban tudni, hogy minden hónapban alámerült egy kád vízben, különcnek is számított miatta abban az időben.

A fogmosás szintén nem tartozott a 16. és 18. század között élt emberek mindennapi elfoglaltságai közé, de a filmes bemutatásokkal ellentétben, a kastélyok körül élőknek és a kastélyban dolgozóknak a kutatások szerint egészen rendben voltak a fogaik, mivel kevés cukrot tudtak fogyasztani. A tehetősebb emberek, a nemesi származású nők és férfiak viszont a korhoz képest rengeteg cukrot és édességet fogyasztottak, a fogaikat azonban nem tiszították.

Erzsébet királynő (1533–1603) pontosan a rothatdó fogairól volt híres, amiket a legenda szerint mézzel mosott meg esténként.

Romlásba döntött kastélyok

A történelemkönyvekben többször olvastuk már, hogy egy-egy király és annak teljes udvartartása egy-két év vagy akár hónap után felkerekedett, elhagyta a kastélyát és átköltözött egy másikba. Ez akkor egészen romantikusan hangzott, csak azt nem tudtuk meg, hogy mi volt az oka. Ma már tudjuk.

A kutatások szerint a barokk korban - a humanizmus és a felvilágosodás közötti kor (kb. 1600-tól 1750-ig) "a többség oda piszkított a kastélyokban, ahova csak akart, így a bálok résztvevői a folyosókon, a lépcsőknél vagy a függönyök mögött könnyítettek magukon. Nem meglepő, ha emiatt a paloták gyorsan elhasználódtak, az uralkodónak és kíséretének – amely egyébként sok esetben több ezer főből állt - pedig tovább kellett állniuk és elköltözni egy követező, tiszta kastélyba." - olvasható a she.life.hu érdekes összeállításában.

A cikkben arra is fény derül, a "középkori várakban minden emeleten található volt általában egy, a falból kiugró kis építmény, amely azt a célt szolgálta, hogy könnyíthessenek magukon az ott lakók. Az már egy másik kérdés, hogy a lyuk, amelybe pottyantani kellett, a semmibe vezetett." Ha még több érdekességet olvasnátok a témával kacsolatban, kattintsatok a Bűzlő kastélyok, nyilvános vizelés és fürdés megtagadás - életképek a múltból című cikkre.