Égi veszély: Mi pottyanhat a fejünkre? – A kínai óriásrakéta és a kozmikus oroszrulett

Január 29-én kezdődött az égi veszély, amikor az Európai Unió Űrmegfigyelési és Nyomkövető Szolgálata (EU SST) riasztást adott ki, miszerint a kínai ZQ–3 R/B jelű rakétafokozat letért a pályájáról és megkezdte zuhanását a sűrűbb légrétegek felé. A problémát, illetve a veszélyt az jelentette ezzel kapcsolatban, hogy a szóban forgó eszköz irányíthatatlan volt. Ráadásul ez a 13 méter hosszú, 11 tonnás monstrum nem éppen egy kis darabka fém; ekkora tömegnél szinte borítékolható, hogy nem ég el minden alkatrész a légkörben. 

Magyarországon is figyelmeztettek az égi veszélyre

A magyar HungaroControl is azonnal reagált, hiszen a repülési útvonalak is veszélybe kerülhettek. Bár végül a roncsok január 30-án az Új-Zélandtól délkeletre fekvő Csendes-óceánba csapódtak, a kérdés nyitott maradt: mi van, ha legközelebb Budapest felett történik meg ugyanez? 

1. A "nulla" esély: Annak a valószínűsége, hogy pont téged találjon el egy űrszemét, körülbelül egy a billióhoz – ez jóval kisebb, mint a lottóötösé. 
2. A globális kockázat: Világszinten nézve azonban már nem ennyire rózsás a helyzet. Kutatók szerint 10% az esélye annak, hogy a következő évtizedben valaki életét veszti egy ilyen zuhanás miatt. 
3. Repülők a célkeresztben: Az olyan forgalmas légterekben, mint Észak-Európa, a szakértők szerint akár 26%-os esély is van arra, hogy idén egy zuhanó űreszköz megzavarja a légiközlekedést vagy veszélyeztesse a járatokat. 

Történelmi "találatok" 

Bár eddig még senki nem halt meg űrszemét miatt, azért akadtak már meleg pillanatok. Az egyetlen dokumentált eset, amikor emberbe csapódott egy darab, 1997-ben történt: az amerikai Lottie Williams vállát súrolta egy rakéta maradványa séta közben. Szerencséjére a darabka már csak lassan hullott, így megúszta egy kis ijedtséggel. Azonban 

A kínai LandSpace és más magáncégek egyre több rakétát lőnek fel, és bár a cél a biztonságos visszatérés, a hibák – mint a mostani ZQ–3 esetében is – bármikor bekövetkezhetnek. Joggal merül fel a kérdés, hogy a technológiai fejlettség szintjét ismerve miért nem irányítják őket? A legtöbb modern rakétafokozatot úgy tervezik, hogy a visszatérést irányítani tudják, és lakatlan területek vagy óceánok fölött érjenek földet. A baj akkor van, ha a rendszerek meghibásodnak, vagy a rakéta típusa – mint sok korábbi kínai hordozórakéta is – eleve nem rendelkezik irányított visszatérési képességgel. Ilyenkor marad a bizonytalanság és a remény, hogy a Föld 70%-át borító víz „elnyeli” a problémát.