
Egy repülőgép, amely egyik pillanatról a másikra tűnt el a radarról, és egy tragédia, amely évtizedek óta megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Az 1980-as usticai légi katasztrófa nem egyszerű baleset volt, hanem egy olyan tragédia, amely mögött számos titok és összeesküvés-elmélet húzódik. De mi is történt valójában azon a júniusi estén?
1980. június 27-e este az olasz légi közlekedés egyik legsötétebb napjaként vonult be a történelembe. A Bologna és Palermo között közlekedő Itavia DC-9-es gép, az IH870-es járat, egyszerűen eltűnt a római légi forgalmi irányítóközpont radarjairól. A gép a Tirrén-tenger felett, Ponza és Ustica szigetek között zuhant le, nem sokkal a tervezett érkezés előtt. A fedélzeten tartózkodó 81 ember, köztük 11 gyermek, mind életét vesztette a katasztrófában.
A repülőgép a menetrendhez képest késve, este fél kilenckor szállt fel, miközben az eredeti tervek szerint már fél hétkor útnak kellett volna indulnia. A kapitány utoljára 20:56-kor jelentkezett, jelezve, hogy hamarosan Palermóba érkeznek. Ezután minden kapcsolat megszakadt. A gép pontosan 20:59:45-kor tűnt el a radarról, majd az éjszaka során megkezdődött a gép maradványainak felkutatása a tengerben.
Az első mentőakciók gyorsan elindultak: helikopterek, haditengerészeti és légierős egységek, sőt még halászhajók is részt vettek a keresésben. Azonban a roncsokat és az áldozatokat csak napokkal később találták meg; a mentési munkálatok június 30-ig folytatódtak. A tragédia súlyosságát jól mutatja, hogy a gép maradványai és az áldozatok személyes tárgyai is előkerültek, de a kérdések csak egyre sokasodtak.
Az eltelt több mint négy évtizedben számos elmélet született a tragédia okairól. A legelterjedtebb és leginkább elfogadott verzió szerint a gép egy légi harc kereszttüzébe került. Állítólag egy francia vagy NATO vadászgép rakétát indított egy líbiai MiG ellen, amely véletlenül eltalálta a DC-9-es gépet. Ez a verzió azt sugallja, hogy a gép nem baleset, hanem egy nemzetközi konfliktus áldozata lett.
Természetesen más elméletek is léteznek. Egyesek szerint műszaki hiba vagy szerkezeti meghibásodás okozhatta a tragédiát, míg mások terrortámadást, például fedélzeti bombát feltételeznek. Azonban a roncsok vizsgálata az utóbbiakat nem támasztotta alá: a gép több része, például a csomagtér és a mosdó is sértetlenül került elő, ami kizárja a fedélzeti robbanás lehetőségét.
A legmegdöbbentőbb fejleménnyel talán Francesco Cossiga, akkori miniszterelnök és későbbi államfő szolgált 2007-ben, amikor nyilvánosan szóba került az ügy. Szerinte egy francia hadihajóról indított rakéta találta el a gépet, amelyet eredetileg egy líbiai gép ellen küldtek, amin állítólag maga Moammer Kadhafi líbiai vezető utazott. A rakéta tévedésből az Itavia járatát találta el. Cossiga azt is elmondta, hogy az olasz titkosszolgálatok tájékoztatták őt és a belügyminisztert az incidensről.
Az ügyben azóta is vizsgálatok és pereskedések folynak, az áldozatok családjai pedig kártérítést kaptak az olasz államtól. A bíróságok elismerték, hogy az állam nem tett meg mindent az igazság kiderítéséért, és hogy a tragédia mögött nem egyszerű baleset állt. A politikai játszmák és a nemzetközi érdekek miatt azonban a teljes igazság még mindig nem került napvilágra.
2023-ban Giuliano Amato, akkori belügyminiszter is megerősítette a korábbi verziókat, és azt mondta, hogy a tragédia Kadhafi gépének felrobbantására kiötlött terv balul sikerült része volt. Csakhogy a líbiai vezető megmenekült, mert előzetesen figyelmeztették.
Az Itavia DC-9-es gép utasai és személyzete, az usticai légi katasztrófa a hidegháborús feszültségek, titkosszolgálati játszmák és politikai érdekek „járulékos veszteségeként” került bele a történelembe. Egy tragédia, ami az áldozatok családjainak fájdalmán túl az igazság keresésének végtelen útját is jelenti.
Azóta is sokan kérdezik: miért kellett eltitkolni az igazságot? Miért nem kaptak választ a hozzátartozók? És vajon mikor derül fény valójában arra, hogy mi történt azon a végzetes júniusi estén?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.