Babák, dió, gyümölcsök – így díszítettük régen a karácsonyfát

Az örökzöldek már a kereszténység kialakulása előtt is különös jelentőséggel bírtak az ókori népcsoportok számára a téli időszakban: miként ma az emberek feldíszítik a karácsonyfát, úgy az ókori germán, római, egyiptomi és kelta népcsoportok is örökzöld ágakat aggattak otthonaikra, mert úgy tartották, hogy ezek segítségével elűzhetik a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket és távol tartják a betegségeket. Az örökzöldek minden korszakban az élet szimbólumát jelentették és gyakran kötődtek az ünnepi szokásaikhoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyfa több száz éve az ünnep egyik legfontosabb szimbóluma. 

Az első magyar karácsonyfa Brunszvik Teréz grófnőhöz köthető 

A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban. Ekkor kezdtek el a keresztények feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. A fennmaradt írásos emlékek szerint minden bizonnyal Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal feldíszített egy fenyőfát, így ő volt az első, aki karácsonyfát állított. Aligha meglepő ezek után, hogy az Egyesült Államokban csak viszonylag későn gyökeret eresztő szokás, azaz a karácsonyfa állítás az 1830-as évekre datálódik és Pennsylvania német telepeseinek nevéhez fűződik.

Magyarországon az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten már fenyővásárokat tartottak, a karácsonyfák pedig azóta szerves részét képezik a karácsonynak. 

A trendek persze korszakonként változtak és ma már olyan díszek is helyet kapnak a fenyőn, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak és fordítva. 

A képre kattintva galéria nyílik a történelmi karácsonyfák fotóiból.