Bajszos hősök és szakállas legendák: ünnepeljük a férfiakat! – Galéria

A Nemzetközi Férfinapot 1999 óta ünnepeljük, amikor karibi Trinidad és Tobago lakói rájöttek, hogy a férfiaknak is jár egy nap, amikor végre az erősebbik nemet is ünnepelhetik. Azóta minden év november 19-én világszerte felhívják a figyelmet arra, hogy a férfiak egészsége, társadalmi szerepe mennyire fontos. A cél az, hogy elismerjék: a férfiak is megérdemlik a reflektorfényt. És ha már a férfiakról van szó, mi lehetne jobb módja az önkifejezésnek és stílusnak, mint a bajusz és a szakáll, amelyek évszázadokon át formálták a férfiak megjelenését?! Az arcszőrzet több mint divat: történet, identitás és önkifejezés.

Bajusz és szakáll, a férfiasság szimbólumai?

A régi korokban néha a szakáll vagy a bajusz, néha a csupasz ábrázat volt a divat. A múltban is híres embereket utánzott a tömeg, éppúgy, mint ma. A régi hírességek a királyok, hadvezérek, írók, költők voltak. Sokuk jellegzetes külsővel mutatkoztak a nép előtt, nem törődve azzal, hogy divatot indítanak az alsóbb rétegekben egy hosszúra meghagyott szakállal, vagy egy kackiás bajusszal. 

Az ókor: bölcsesség és harci erő szimbóluma

Az ókori görög férfiak szakálla a bölcsesség jele volt, így ábrázolták a filozófusokat, például Szókratészt és Platónt. A rómaiaknál eleinte a borotvált arc jelentette az erényt és rendezettséget, de Hadrianus császár inkább szakállasan hódított. A keleti kultúrákban Perzsiától Kínáig, az arcszőrzet az uralkodói rangot és a tiszteletet jelképezte.

Középkor: lovagok, királyok és változó divatok

A középkori Európa királyai és harcosai, például Oroszlánszívű Richárd, büszkén viselték szakállukat, a hatalom és a hősiesség jelképeként. A középkori magyar királyok is előszeretettel hagyták megnőni arcszőrzetüket. Az írók, költők, mint például Shakespeare szakálla a műveltség és tekintély része volt.

17–19. század: politika, tekintély és nemzeti identitás

A 19. században Albert herceg Viktória brit királynő férje, egész Európában divatba hozta a bajusz-pofaszakáll kombinációt. Oroszországban Nagy Péter a borotvált arcot kényszerítette ki, 1698-ban szakálladót vezetett be, mert úgy gondolta, a hosszú szakáll az elmaradottság jelképe, és az orosz férfiaknak „európaibb”, azaz borotvált megjelenésre van szükségük. Később aztán nagyot fordult az orosz valóság Tolsztoj és Dosztojevszkij ikonikus szakállával. Magyarországon Kossuth Lajos, Deák Ferenc és a ’48-as hősök bajsza a szabadság és hazafiság jelképe lett.

20. század: a popkultúra és lázadás eszköze
A háborúk alatt a sima arc volt kötelező, majd az 1960–70-es években a rockkultúra hozta vissza a szakállat: gondoljunk a Beatlesre vagy Jimi Hendrixre. A 80-as évek ikonikus bajusza Freddie Mercuryhoz vagy Tom Selleckhez kötődik. A reklámok és filmsztárok folyamatosan alakították az arcszőrzet társadalmi megítélését.

Napjaink: a személyes márka része
Ma a szakáll reneszánszát éljük: a „hipster” kultúra az ápolt, formázott szakállat emelte piedesztálra, de a csupasz arc is éppolyan vonzó és divatos. A lényeg az önkifejezés.

• Leghosszabb bajusz: A világ leghosszabb bajuszát Ram Singh Chauhan (India) viselte, melynek hossza 4,29 méter volt.
• Leghosszabb szakáll: Hans Langseth (Norvégia) nevéhez fűződik, amely 5,33 méter hosszú volt halála idején.

Nézd meg a galériában, hogy hogyan változott a bajusz és a szakáll divatja a történelem során!