
Hiába ígérte meg anno a szovjet vezetés az '56-os forradalom kirobbanása után, hogy csapataik elhagyják Magyarországot – ez akkor nem történt meg. Sőt: még több katona jött Magyarországra, hogy erőből és csírájában fojtsák el az 56-os hősök heroikus küzdelmét a szabad, ám teljesen magára maradt Magyarországért. November 4-én ugyan tényleg gyászol a nemzet emiatt, ám az emlékezés perceiben sem szabad elfelejteni, hogy a magyarok ott és akkor ismét kitettek magukért.

Az ’56-os forradalom október 23-i kirobbanását követő szabadságharc történelmi léptékkel mérve tiszavirág életűnek bizonyult, miután hazánk hiába várta a nyugati világ segítségét.
A sorsukra hagyott pesti srácok ellen már október 31-én elindították a szovjet hadsereg tankjait, amelyek november 4-én lépték át a magyar határt és kezdték meg a katonai inváziót – hadüzenet nélkül.
Ám hiába volt óriási létszám- és erőfölényben a szovjet hadsereg, csak többnapos utcai harc során tudták felszámolni az ellenállást
Az esélyek dacára a forradalom az utolsó leheletéig küzdött – nem kevés borsot törve ezzel a szovjet hadsereg orra alá. Mindezek után
Magyarország kormánya 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá november 4-ét.
Azóta engedjük ezen a napon félárbócra a nemzeti lobogót. Azokra az ismert és névtelen magyar hősökre emlékezünk meg a mai napon a Terror Háza Múzeum Hősök falánál és a Rákoskeresztúri Újköztemető 300-as parcellájánál, akik utolsó csepp vérükig küzdöttek a hazáért egy olyan harcban, amit nem nyerhettek meg és amelyben senki segítségére sem számíthattak.
Dicsőség a legyőzötteknek!
A képre kattintva galéria nyílik a szabadságharc leverésének idején készült felvételekből.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.