Lebénult az élsportoló: most, 33 évvel később Fair Play-díjat kapott

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 01. 08:00

A kerekesszékbe kényszerült dzsúdós, Balogh Zoltán nemcsak a depressziót győzte le, hanem két ujjal gépelt novelláival a nemzetközi elitbe is betört. Miután lebénult, évekig depressziós volt. Felesége segítségével mára elismert író, akit életútja és Kapáslövés című kötete miatt nemrég Fair Play-díjjal jutalmazott a Magyar Olimpiai Bizottság.

Balogh Zoltán élete egyetlen másodperc alatt tört ketté 1992-ben, amikor egy ukrajnai edzőtáborban súlyos balesetet szenvedett: egy szakadékba zuhant. Megsérültek a csigolyái és lebénult. A profi dzsúdós azóta kerekesszékben él, de hihetetlen akaratereje a legmagasabb szakmai elismerésig repítette. A közelmúltban rangos Fair Play-díjat kapott legújabb, Kapáslövés című könyve és életútja elismeréseként, ám a sors fintora, hogy éppen lebetegedett, így nem tudott részt venni az ünnepségen: a díját a könyvkiadója vette át, ő pedig otthonról, videóüzenetben mondott köszönetet.

A könyv kiadói elvitték Zoltánnak a Fair Play- díjat. 33 éve történt a balesete, amikor lebénult. — A könyv kiadói elvitték Zoltánnak a Fair Play- díjat Fotó: beküldött/ Balogh Zoltán

A mélybe zuhant és lebénult

„Akkor tudtam meg, hogy az eddigi életemnek vége”

Zoltán sikeres edző volt, éppen edzőtáborban voltak a Kárpátokban, amikor az utolsó éjszaka tolatás közben bekövetkezett a tragédia. Egy kivilágítatlan helyen biztonságosan akart bekanyarodni a tábor kapuján, kiszállt szétnézni, egy szakadék volt ott, amibe lezuhant. Onnantól már csak foszlányok vannak meg.

Csak arra emlékszem, hogy fekszem egy hegyi patakban, és ömlik a számba a víz. Azt hittem, hogy ott fogok meghalni

– idézte fel a pillanatot, amikor egy tanítványa mentette meg az életét azzal, hogy kiemelte a fejét a vízből.

Mielőtt lebénult, sorra nyerte a versenyeket / Fotó: beküldött/ Balogh Zoltán

Arra tisztán emlékszik, hogy egy szakadt pólós falusi orvos, szájában füstölgő csikkel varrta össze a fejsebét egy kis ukrán faluban. Az igazi bajra csak az ungvári kórházban derült fény, amikor eljutott a röntgenig. Utána átvitték a határon, teljesen szürreális volt az egész.

Vártuk a helikoptert, és egyszer csak megjelent a magyar mentőhelikopter. Egy falusi futballmeccs kellős közepén szállt le, ott a pálya szélén. Megállt a játék, a bíró lefújta a meccset, a nézők és a játékosok pedig tátott szájjal nézték, ahogy a sárga gép leszáll a fűre, hogy elvigyen engem Debrecenbe. Olyan volt, mint egy filmben

– emlékezett vissza arra az időre Zoltán.

A kórházban a vizsgálatok után az orvosok közölték a sokkoló hírt: lebénult és soha többé nem fog tudni lábra állni. Azt mondták, valószínűleg csak a szemét fogja tudni mozgatni, ha egyáltalán túléli. Túlélte, de örökre kerekesszékbe került.

Fekszel egy ágyon és nem mozogsz semmit, és előtte bármire képes voltál. Ledobtál 25 combdobást egymás után, végigtoltál egy kétórás edzést, akkor meg nem tudtad fölemelni a kezed, hogy a könnyeidet letöröld, és folytak a füledbe. Ez egy nagyon, nagyon nehéz időszak volt

– mesélte Zoli megrázó őszinteséggel a baleset utáni állapotot.

Erika és Zoltán az esküvőjük napján / Fotó: beküldött/ Balogh Zoltán

Zoltán és felesége a baleset előtt már a második gyermeküket tervezték a legnagyobb boldogságban, amikor a sors váratlanul átírta a jövőjüket. A legfájdalmasabb pillanat az volt, amikor a kislánya először látogatta meg az intenzíven.

Az egy borzalmas pillanat volt. Ott tudtam, hogy az én életem bárhogy is alakul, az akkori életemnek vége. Néztem a kislányomat, és tudtam, hogy soha többé nem fogom tudni felkapni, nem fogok tudni vele szaladni a kertben. Ott, abban a pillanatban dőlt össze minden, amit addig építettem és akkor szembesültem vele, hogy mostantól minden másmilyen lesz.

Itt még felhőtlen volt a boldogságuk / Fotó: beküldött/ Balogh Zoltán

Öt év sötétség és a hit ereje

A család életének legnehezebb szakasza következett. A balesetet hosszú, öt-hat évig tartó súlyos depresszió követte. Zoltán nyíltan beszél arról a mélypontról, amikor úgy érezte, a kerekesszékkel csak akadályozza szerettei boldogságát:

Volt egy olyan időszak, nem is rövid, olyan öt-hat év, amikor nem akartam élni. Többször gondoltam arra, hogy véget vetek ennek az egésznek, mert nem akartam teher lenni a családom számára. Úgy éreztem, hogy egy mozgásra született embernek kerekesszékben, kiszolgáltatva nincs helye a világban és csak hátráltatom a szeretteimet abban, hogy boldogok legyenek.

A kivezető utat végül felesége türelme és támogatása jelentette. Zoltán ekkor értette meg az élet egyik legnagyobb leckéjét: kerekesszékben is lehet ugyanúgy szeretni és szeretve lenni. Ez hozta meg neki az áttörést.

Sikert sikerre halmozott önerőből

Zoltán a balesete óta egyetlen percet sem tétlenkedett. Hihetetlen szorgalommal és munkabírással építette újjá az életüket, méghozzá teljesen önerőből. Kezdetben egy lakásban laktak, majd abból egy házba költöztek, végül pedig Szentendrén találták meg álomházukat, ami többgenerációs, így a lányuk és az unokák is a közelben lehetnek. Mindent a saját munkájával, újságírói és írói sikereivel teremtett elő, bizonyítva, hogy a fizikai korlátok nem állhatnak az útjába. Ma már boldog nagypapa: három unokája jelenti számára a legnagyobb büszkeséget és örömöt.

Egyik unokájával az álomházuk teraszán / Fotó: beküldött/ Balogh Zoltán

Kapáslövés: a két ujjal gépelt mű

Az egykori dzsúdós könyvet írt: sport-novellájában kellő humorral a saját lelkét tárta az olvasók elé. A könyv több mint egy évig készült. Zoltánnak minden egyes leütött karakterért meg kellett küzdenie. Állapota miatt a nap huszonnégy órájából mindössze kétszer négy órát tud aktívan, a székében ülve tölteni, ez az a szűk idősáv, amikor a teste engedelmeskedik neki.

Tudod, én ezt a könyvet két ujjal gépeltem le. Ez nem úgy megy, mint neked, hogy leülsz és írsz. Nekem minden izmomra szükségem van ahhoz, hogy egyáltalán megmaradjak a székben, feszítenem kell magam, hogy ne dőljek el, miközben a két ujjammal keresem a betűket. Sokszor fájt már, de meg akartam írni, ki akartam adni magamból, és ez vitt előre

– meséli az író.

Fair Play-díj: az életre szóló elismerés

Harmincévnyi küzdelem és szakmai munka után Zoltán megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play-díját. Ez az elismerés nemcsak tisztelgés a múltbeli sportteljesítményének, hanem az egész életútjának és a legújabb sikerkönyvének, a Kapáslövésnek is szól. Bár Zoltán a betegsége miatt otthon maradt, videóüzenetében kiemelte, mennyire meghatódott, és mekkora megtiszteltetés számára ez az elismerés.

A könyv, ami túlnőtt önmagán

Zoltán sajnos egy betegsége miatt nem tudott jelen lenni a rangos eseményen, így a Fair Play-díjat kiadója, Harle Tamás vette át.

A közös munka során barátság szövődött közöttük, mélyen megérintette az a profizmus, amivel Zoltán dolgozik. A kiadó szerint a Kapáslövés jelentősége ma már messze túlmutat a sportújságíráson; a könyv önálló életre kelt és példaképpé tette szerzőjét.

Zoli, ez a díj már túlnőtt a Kapáslövésen. Ez a Fair Play-díj már nemcsak a könyvednek jár, hanem az egész életednek, a küzdelmednek és annak a tartásnak, amivel ezt az egészet végigcsináltad

– ismételte meg Zoltán barátja szavait.

Zoltán és Tamás, a könyv kiadója azóta barátok is lettek / Fotó: Picasa / beküldött/ Balogh Zoltán

Számára ez az elismerés messze többet jelent egy egyszerű sportdíjnál.

Ez túlmutat a sporton, jóval túlmutat a sporton. Amikor én értesültem arról, hogy engem fel fognak terjeszteni, és miután meg is alkalmasnak vagy méltónak találtak a sportolói, sportújságírói és a novellista pályafutásommal én erre érdemes legyek, mint a fair play eszméjének a népszerűsítője, hát én velem madarat lehetett volna fogatni, tehát valami csoda...

– meséli még most is meghatódva Zoli.

Szakmai pálya és írói munkásság a baleset óta

Sportújságírás: A baleset után a sportújságírásban teljesedett ki. Volt a Presztízs Sport magazin főszerkesztője, rangos nemzetközi versenyek sajtófőnöke, és újságírást is tanított.

2007-2021: A Presztízs-lapcsoportnál dolgozott különböző pozíciókban, 2013-tól a Presztízs Sport főszerkesztője volt.
2018: Megkapta a Magyar Sportújságírók Szövetségének Gyulai István-díját.
2021: a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit mentoraként képzi a jövő sportújságíróit, tanít és mentorál fiatalokat, átadva nekik a sportújságírás és az írás mesterfogásait.
2022: A Kapáslövés eredetileg egy önálló novella volt, amelyet Zoltán 2022-ben küldött be a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) pályázatára. Ez az egyetlen írás érte el a világsikert és került fel a listára.
2023: Megjelent első önálló novelláskötete, a Kapáslövés – Sportos novellák és egyéb írások (Kék Európa Stúdió). A könyvet olyan legendák ajánlották, mint Kovács Antal és Kovács „Koko” István.
2026: A Magyar Olimpiai Bizottsága (MOB) Fair Play Bizottságát a rangos Fair Play-diplomával tüntette ki életútja és a sport eszméjének népszerűsítése elismeréseként.

Felesége a legfőbb támasza és a legszigorúbb kritikusa

Zoltán sikereiben feleségének, Erikának is nagy szerepe van aki a tragédia óta mindenben segíti, Ő a biztos hátországa. Erika az, aki a legőszintébb tükröt tartja férje elé.

Erika a legfőbb kritikusom. Ő nem babusgat, hanem ha kell, kőkeményen megmondja: Zoli, ez most nem lett jó, írd át! Nekem erre volt szükségem, nem sajnálatra. Erikával közösen nyertük meg ezt a csatát. Ez a Fair Play-díj ugyanúgy az övé is.

felesége, Erika mindvégig kitartott férje mellett — Felesége, Erika mindvégig kitartott férje mellett / Fotó: beküldött/ Balogh Zoltán

Felesége, Erika nemcsak a társa, hanem a "lába", a "keze" is. Szerelme az elmúlt harminchárom évben mindvégig mellette állt, ahogy a következő 33 évben is mellette lesz.

A Fair Play- díjas író amikor csak teheti, unokáival van / Fotó: beküldött/ Balogh Zoltán

A család számára az első és a legfontosabb. Ez az őszinte szeretet és támogatás adja meg neki azt a lelki stabilitást, amivel kerekesszékben is képes volt maradandót alkotni. Amit természetesen még most sem hagy abba, tanít, ír: szabadidejében pedig a családjának él. Boldogan.