Luxusban nőtt fel, most etetni sem tudja gyermekeit az örökösnő: "Az egész rémálommá vált"

A legjobb lakosztályokban szálltunk meg, a legjobb pizzát ettük, és amikor apám üzleti ügyeket intézett, anyukámmal általában vásárolni mentünk. Minden megváltozott azonban, amikor apa 2003-ban meghalt. Volt egy hatalmas vagyon, amelyhez nem nyúlhattam hozzá. A pénzkezelők megmondták, mennyit láthatok belőle, mire költhetem, és mennyit használhatok fel

Ahogy az anyám engem nevelt, úgy akartam én is. Azt akartam, hogy a gyerekeim is kitűnjenek és megmutassák az előjogaikat. Anya egy hatalmas házat épített arra a földre, amelyet apja ajándékozott neki. Annyira büszke volt, és izgatott, hogy adhat nekem egy óriási villát, pont az utca túloldalán, ahol felnőttem. Az egész azonban rémálommá vált. A ház nyelte a pénzt, a második válás után pedig teljesen mínuszba kerültem. Volt, amikor pénzt követelve jelentek meg nálam a behajtók. Nyolc gyermekem van, közülük hat még rám van szorulva. Naponta küzdök a szégyennel, a szorongással és a szívfájdalommal amiatt, hogy nem tudok rendes ruhát, ebédet vagy tanszereket adni a gyerekeimnek

Úgy éreztem, cserbenhagyom a gyerekeimet.

A saját pénzem foglya vagyok intézmények és idegenek ellenőrzése alatt. Ez egy úgynevezett diszkrecionális vagyonkezelői alap. Egyszerűen fogalmazva: ha a vagyonkezelőknek nem tetszik, vagy nem értik a kérésedet, indoklás nélkül nem kapod meg a pénzedet. Nem számít az apám végrendelete, csakis az, milyen megállapodás lett kötve a vagyonkezelőkkel