400 éves üvegpohárra bukkant a kincsvadász

PUBLIKÁLÁS: 2025. december 14. 13:20

Domahidy Sándor egy könyvkereskedésben dolgozik, de ha leteszi a lantot, műkincsekre vadászik. A kincsvadász legutóbb egy 1630-ból származó pohárra tett szert.

Könyvek között éli mindennapjait Domahidy Sándor otthon és a munkahelyén is. Saját könyvtárának legértékesebb darabja – legalábbis számára – az üknagypapa könyve, aki barátja volt Kazinczynak. De nem esett messze az alma a fájától: a kincsvadász gyerekkora óta szenvedélyesen szereti a könyveket és a művészeteket.

Mondhatni, spirituális kapcsolatban vagyok a könyvekkel. 14 évesen olvastam Dallos Sándor Munkácsy Mihály festőművészről szóló regényét, a második kötetet már a Magyar Nemzeti Galériában úgy, hogy a könyvben leírt festmények egy részét közvetlen közelről láthattam. Ez meghatározó élmény volt.

Aztán következett Zichy Mihály, Paál László, Mednyánszky László, később pedig a kortársak, például Deim Pál és Szűcs Attila.

Deim Pál Kossuth-díjas festőművészt egyszerűen felhívtam és megkértem, mutassa meg a festményeit. Elhívott Szentendrére a műtermébe. Kapcsolatunk meghitt barátsággá alakult, több művészhez már az ő ajánlásával kopogtathattam

– mesél a kezdetekről Sándor.

A kincsvadász egyik büszkesége: Francesco Bartolozzi ( 1727-1915): Krisztus megjelenik a pásztorok előtt, akvatinta. Párdarabja a Királyi Művészeti Akadémia gyűjteményében látható. / Fotó: Domahidy Sándor

De nem állt meg a festményeknél. Jöttek a porcelánok, az érmék, a népművészeti tárgyak, majd az üvegek. Bújta a múzeumokat és a szakirodalmat.

A ritka műtárgyaknál megjelennek a hamisítványok, ezekre külön iparágak épültek. Résen kell lenni!

– figyelmeztet.

Domahidy Sándor üveggyűjteménye legrégibb, becses darabjával, az 1630-ból származó pohárral
Fotó: Domahidy Sándor

A kincsvadász figyelemre méltó üveggyűjteményre is szert tett

Az üvegek mesés világa elvarázsolta. Először a szecessziós üvegtárgyakat, majd a tarka-barka biedermeier poharakat gyűjtötte, végül a ritka és régi üvegtípusok lett a szenvedélye tárgya. A kedvenc mindig a legújabb szerzemény: most egy 1630-ból való üvegpohár, amihez egy francia árverésen jutott hozzá.

Üvegpohár 1630-ból - 28 cm magas, feltehetően zománcfestésű, egykori főúri, talán királyi asztalt díszíthetett Domahidy Sándor gyűjteményéből
Fotó: Domahidy Sándor

Már a kora is különlegessé teszi, nem beszélve a csodálatos, bár enyhén kopott festéséről, ami virágkoszorúban ábrázolja Máriát a gyermek Jézussal. Ráadásul ép! Nem hiányos, nem repedt

– mutatja legújabb kincsét. Folyamatosan járja a régiségpiacokat, bújja az internetet, hol bukkan fel egy-egy különleges darab.

„Ahhoz, hogy újabb tárgy kerüljön a gyűjteménybe, rendszeresen el is kell adni. Közben újabb gyűjtőket ismerek meg, újabb információkra teszek szert. Ez megunhatatlan! De ehhez ott kell lenni a piacon hajnalban, elemlámpával pásztázni a kínálatot, mert mire a nap felkel, a jobb daraboknak már új tulajdonosai vannak. És persze bújni kell a szakirodalmat, követni a hazai és nemzetközi aukciókat, amiken meglepően sok magyar történelmi műtárgy, illetve magyar festőművészek alkotásai bukkannak fel” – avat be a műgyűjtés titkaiba.

Zwischengoldglas Jézus stációival pohár XIX-ik század, kisméretű Francia Legras váza 1930-as évek és Sevres festett porcelán szelence a XIX-ik századból. Domahidy Sándor gyűjteményéből / Fotó: Domahidy Sándor

Becsüsként tervei közé tartozik, hogy előadás-sorozatban mutassa be a műtárgyakkal kapcsolatos kulisszatitkokat, továbbá egy művészettörténeti krimin is dolgozik, amihez a Szépművészeti Múzeum 1983-as képlopása adta az alapot. Szenvedélyét gyerekeire is átörökítette:

Dóra lányom inkább a festmények iránt mutat érdeklődést, jó ízléssel, Ádám fiam „mindenevő”, szóval róluk is elmondható: nem esett messze az alma a fájától!