Anita elvesztette kislánya ikertestvéreit: a karácsony a legnehezebb a számára

Néhány hónapja az egész ország megismerte a váci Anitát és kislányát. Akkor arról meséltek, hogy a kicsi rendszeresen beszélget az „angyal ikertesóival” – azokkal az ikertestvéreivel, akik megfogantak, de aztán Anita elvetélt. Az igaz történet sokakat megrendített: a gyermek természetességgel mesélt az angyaltesókról, akiknek, az egyébként váratlan megfoganását, ráadásul azt is, hogy ketten lesznek, és szomorú távozásukat is előre megjósolta. Most pedig vigyáznak rá, játszanak vele, időnként megjelennek a mindennapjaiban. Anita számára ezek a pillanatok egyszerre jelentettek vigaszt és újabb fájdalmat: annak bizonyítékát, hogy a veszteség nem múlt el, csak más formában él tovább. Most, a karácsony eljövetelével, a trauma még jobban felerősödött benne. 

Pont karácsonykor nemcsak az angyalokra van szüksége

"Mennyből az angyal, eljött hozzátok!" – hangzik a jól ismert karácsonyi ének. Anitáékhoz nemcsak karácsonykor jönnek el. Akkor úgy tűnt, mintha az angyalok jelenléte valamiféle kapaszkodót adna Anita számára. Mintha a hiányt betöltené az a hit, hogy az elhunyt ikrek lelkei még mindig ott vannak velük. 

A Metropol akkor készített rövid videója Anita és kislánya történetéről:

De az idő nem gyógyított. Most a karácsony közeledtével pedig minden eddiginél nehezebb lett. Az ünnepek ugyanis emlékeztetik az elveszített gyermekekre, és arra is, hogy valódi, emberi szeretetre, támaszra is szüksége lenne.

Anita idén nem díszít fát. Nem gyújt fényeket. Nem készül úgy, ahogy korábban. A Borsnak őszintén beszélt arról, hogy mi zajlik most a lelkében:

– nyilatkozta Anita a Borsnak.

A nő, aki korábban már november végén ünnepi díszekbe borította a lakást, most üres falak között vár. 

– mondta Anita.

De vajon mi az oka ennek? Anita a részletekbe nem akar elmerülni, utal arra, hogy gyermekei elveszítését még mindig nem tudta feldolgozni, míg a környezete, a szülei és a férje úgy tűnik, továbbléptek. Anita még mindig gyászol, de ebben egyedül maradt. Küzd a traumával. Az emiatt családi feszültségek, a házasság terhei és az évek óta hordozott fájdalom felőrölte. Kimondja azt is, amit sokan nem mernek:

Egyetlen kapaszkodója maradt. A kislánya, aki akkor is, most is ott van, és biztosítja Édesanyját az égi szféra létezéséről. 

Talán ezért is különösen fájdalmas a döntés, amit meghozott. Anita nem lesz otthon karácsonykor: elmenekül egy szállodába.

A váci anya történetében pont karácsonykor nem a csoda világlik ki. Nem a körülöttünk mindent rendbetevő angyalok erejére hívja fel a figyelmet. Nem. Éppen ellenkezőleg! Arra, hogy még a legkülönösebb, legszebb hit sem elég mindig ahhoz, hogy egy valódi traumát feldolgozzon az ember, igazi társ nélkül. Az angyalok jöhetnek bármikor – nemcsak karácsonykor –, de a veszteség ott marad. És ha valaki körül már mindenki továbblépett, csak ő nem tud, akkor az még súlyosabb lelki teher. Akkor is érezhetjük magunkat egyedül, ha sokan vesznek bennünket körül. Hiába tapasztaljuk meg akár a természetfelettit is, ha itt lent a Földön a hétköznapokban nincs egy valódi társ, akivel meg tudjuk osztani. Ugyanis valójában ez az igazi csoda.