A Citadella 2014-ben került állami tulajdonba, leromlott, lepusztult, borzalmas, életveszélyes állapotban volt akkor. 2020 őszén indultak meg a feltárási munkák, kelta, római és török kori leletek is előkerültek, de második világháborús lövedékeket és bombamaradványokat is találtak a kezdeti munkálatok során. A munkálatok nagyon jól haladnak, 2026. március 15-én már teljes körűen megnyithat a komplexum kiállítással, külső terekkel együtt, vagyis végre közelről látható lesz majd a Szabadság-szobor is. Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász és Gaál Erzsébet modell történetét a „Szabadság-szobor lánya” meséli el.

Erzsébet még csak tízéves volt, amikor a szülei beíratták a bécsi francia kisasszonyok zárdájába. Az apácák örömmel fogadták a kislányt, kiderült, hogy a gyógyításra hivatott, okos és németül folyékonyan beszélő lány előtt komoly jövő áll, az apácák a zárda élén képzelték el a jövőjét. Erzsébet azonban családot, gyereket akart, és a gyógyításnak élni a saját hazájában.
Édesanyám annyira szép volt! Nem csodálnám, ha a művész beleszeretett volna, de erről anyám sosem beszélt. 180 cm magas, ártatlan tekintetű fiatal lányként Bécsből hazatérve, hivatalos ügyeket intézett Budapesten azon a napon, amikor Kisfaludi Strobl meglátta őt. Anyámnak egészségügyi végzettsége volt, és csak ezért jött a fővárosba, hogy honosítsa a kinti okleveleit, aztán utazott volna a kis őrségi faluba, ahonnan származott. De közbeszólt a sors.
- emlékszik vissza édesanyja szavaira Jansonné Turánszky Éva, a „szobor lánya”

Anyám először szatírnak hitte, meg is ijedt, amikor Kisfaludi, aki odament hozzá a Thököly úti villamosmegállóban. A szobrásztól kapott névjegykártyát megmutatta a barátnőjének, aki tisztában volt vele, hogy ki az a férfi, aki megszólította a barátnőjét. Rá is beszélte, hogy vállalja el a munkát, mert Kisfaludi már akkor is sztár volt. A városi legenda szerint nemcsak a múzsát, hanem valami sokkal többet is meglátott Kisfaludi Strobl Zsigmond abban a fiatal nőben, aki később Budapest egyik legismertebb jelképének modelljévé vált.
- tette hozzá Éva.

Erzsébet hetekig állt modellt a szobrásznak, pénzt nem kapott érte, társadalmi munkában dolgozott a hideg műteremben, vékony ruhában.
Anyám egyet kért keresztapámtól. Segítsen neki munkát találni, mert neki nem volt ismeretsége itthon. Kisfaludi olyan híres művész volt, hogy egy szavára összeállítottak neki egy listát azokról a kórházakról, amelyekből anyám választhatott. Sopron mellett döntött, ott élt negyven évig és ott is temettem el őt.

Nemrég kereszt került a szobor talapzatára, amikor megtudtam, egyáltalán nem éreztem idegennek, hiszen anyám mélyen vallásos volt, az életének egy részét apácák közt élte, és talán egy másik életben apáca lett volna belőle. De az biztos, ha felnézek a szoborra, anyámat látom, sírhatnékom van, és nagyon büszke vagyok rá és a családom múltjára.
Éva élete is a művészetről szól, Keszthelyen él, kisnyugdíjasként. Festményei főleg Tenerifét ábrázolják, ahol hosszasan élt svéd férjével. Házában kis galéria látható a képekből, amelyeket élete során festett, azokat árulja, hogy alacsony nyugdíját kiegészítse, és portrékat rajzol a tóparton, amíg jó az idő. Most ő örökíti meg a modelleket, így emlékeznek majd Évára, úgy ahogy édesanyjára, a Szabadság-szobor modelljére.

A Szabadság-szobrot végül 1947. április 4-én avatták fel a Gellért-hegyen, Erzsébet is ott volt a szoboravatáson.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.