"A győzelem sokszor csak annyi: nem adom fel" - rengeteg embert inspirál a halálos izomsorvadással élő Rostás Dávid

PUBLIKÁLÁS: 2025. október 30. 10:00

Rostás Dávid, a 24 éves fiatal férfi teste teljesen mozdulatlanná vált, mégis gondolataival és írásaival emberek ezreit inspirálja nap mint nap. Története nem a szenvedésről szól, hanem arról, hogy az élet valódi értékét nem a test szabadsága, hanem a lélek bátorsága adja. Így küzd Dávid az izomsorvadás ellen.

Képzeljük el az életünket négy fal között, mozdulatlanul. Nem tudunk megmozdulni, beszélni, sőt önállóan lélegezni sem. Sokan ezt pokolnak neveznék, de Dávid számára ez az élet. A fiatal férfi a Duchenne-féle izomsorvadás végső stádiumában él, lélegeztetőgépre kötve. Mégis: gondolatai, írásai és hite nap mint nap emberek ezreit inspirálják.

"Az igazi erő csendes, ott él bennünk, akkor is, amikor senki sem látja" - küzdelem az izomsorvadás ellen

Rostás Dávid mindössze négyéves volt, amikor az orvosok kimondták: Duchenne-szindrómája van. Egy ritka, genetikai eredetű betegség, amely lassan, de megállíthatatlanul bénítja le az izmokat.

Az évek múlásával a betegség egyre több izom mozgását vette el tőle. 2018-ban már a légzése is veszélybe került, ezért gégemetszést kellett végezni rajta. Azóta lélegeztetőgépen él, beszélni nem tud, de furcsa módon ez nem törte meg, sőt, új utakat talált magának.

A testem rabja lettem, de a lelkem szabad maradt. Az internet által lépést tudtam tartani az emberekkel, gondolatban. Ki tudom magam fejezni, ki is vagyok valójában az újbegyeim segítségével írásban

– fogalmazza meg Dávid.

Bár teste mozdulatlan, Dávid szavai elképesztő mélységűek. A külvilággal az interneten keresztül tart kapcsolatot: ott ír, ott alkot. Verseket, naplórészleteket és mély gondolatokat oszt meg. Bejegyzéseiben nem panaszkodik, hanem inspirál és tanít is másokat. Dávid szavai mögött ott van az a fajta bölcsesség, amit csak az élet legmélyebb oldalán lehet megtanulni.

Az egyik nap azon gondolkodtam, milyen könnyű elveszíteni önmagunkat a világ zajában. Mindenki mondani akar valamit, mit kéne tenned, hogyan kéne élned. És közben lassan elfelejted, ki is voltál, mielőtt elhitted volna mindezt. Az élet nem mindig arról szól, hogy győzünk vagy veszítünk. Sokkal inkább arról, mennyit bírunk el, mielőtt összeesnénk, és hányszor tudunk újra felállni, amikor már senki nem hisz bennünk. A legtöbben azt hiszik, az erő abban rejlik, ha mindig mosolygunk, ha nem mutatjuk a fájdalmat. Pedig az igazi erő csendes, ott él bennünk, akkor is, amikor senki sem látja

– vallja Dávid aki a betegség évei alatt újra és újra megtanulta, mit jelent igazán küzdeni.

Volt idő, amikor azt hittem, a győzelem azt jelenti, hogy nincs hiba, nincs gyengeség. De most már tudom, hogy a győzelem sokszor csak annyi: nem adom fel. Hű maradok önmagamhoz, még akkor is, ha a világ minden erejével próbál megváltoztatni. Az igazi erő nem a hangos harcban rejlik, hanem abban, amikor csendben is kitartasz. Amikor kimondod, ha fáj, de nem hagyod, hogy a fájdalom uraljon. Amikor mersz gyenge lenni, és mégis továbbmész. A küzdelmeink nem mindig látványosak. Néha csak annyi, hogy egy újabb napot végigcsinálunk. Hogy nem veszítjük el a hitet, amikor már alig van mibe kapaszkodni. De ezek a napok formálnak igazán ezekből épül az, akik vagyunk.

– írja Dávid.

Ma már nem akarok tökéletes lenni. Csak őszinte, csak önmagam. Mert rájöttem: a valódi győzelem nem a világ tapsában van, hanem abban a pillanatban, amikor tükörbe nézek, és azt mondhatom igen, ez még mindig én vagyok

– zárja gondolatait a súlyos izomsorvadással élő fiú.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón: