"A régi énem meghalt és született egy új" - Gabriella visszatért a halálból, ilyennek látta

PUBLIKÁLÁS: 2025. október 10. 05:30

Sarkadi Gabriella, a Stroke Info Alapítvány alapítója mindössze 36 éves volt, amikor egy váratlan sztrók teljesen megváltoztatta az életét. Elmondása szerint sok minden vezetett a sztrókhoz, szembe kellett néznie a halállal és az addigi életével. Gabriella megosztotta a Borssal halálközeli élményét.

Sarkadi Gabriella tíz napot töltött kómában egy sztrók után. Egy ilyen helyzetből tízezer közül csak egy embernek sikerül felépülnie. Ma, közel húsz évvel később, Gabi már a sorstársait segíti és új értelmet adott annak, amit egykor „végnek” hitt. A halál után is van élet Gabi szerint!

"A halál nem elvesz, hanem ad" - Gabi szerint ilyen az élet a halál után

Sarkadi Gabriella, a Strokeinfo Alapítvány megálmodója és létrehozója olyan személyes történetet osztott meg a Borssal, amely túlmutat a puszta orvosi adatokon, és mélyen emberi oldalról közelíti meg a sztrók témáját. 2005-ben Gabriella egy budapesti alapítványi gimnázium gazdasági vezetőjeként dolgozott. Élete akkoriban mozgalmas és – ahogy ma már látja – rendkívül stresszes volt, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, ami később történt. Az ő életét ugyanis alapjaiban megváltoztatta egy sztrók.

Tíz napig voltam kómában. Azt mondták, menthetetlen vagyok. Elsötétült a világ, és abban a pillanatban éreztem, hogy valami történt. Újra boot-olt az agyam, mint egy számítógép. Újraindult

– idézi fel Gabi.
A stroke után újra kellett tanulnia mindent: beszélni, járni, nyelni, de legfőképpen az életben hinni. A legfontosabb felismerése nem fizikai, hanem lelki volt.

Úgy gondolom, a halál nem vesz el, csak ad. Legalábbis az én esetemben a sztrók ilyen volt. Nem pofon volt, hanem lehetőség. Új életet, új irányt és értelmet kaptam. A kérdés csak az volt: akarom-e tovább folytatni? Mert a helyzet az, hogy a betegségem előtt nem azt az életet éltem, amit szerettem volna. Nem voltam boldog, rohantam egy zsákutca vége felé. Nem meghalni akartam, csak nem akartam már élni. Olyan volt, mintha egy kormos csőben ülnék, ahonnan nem látom a fényt

- teszi hozzá.

A sztrók előtt Gabinak férje, gyermeke, karrierje volt – kívülről minden rendben lévőnek tűnt. Belül azonban már régen eltört valami.

Nem mondtam senkinek, ez egy belső harc volt. 36 éves voltam, a lányom 10. Lehet, hogy pont ez kellett. A régi énem meghalt és született egy új

- összegzi Gabi, aki arról számolt be, hogy kómában a valóság és a tudatalatti állapota összefolyt.

Különös dolgokat láttam. Ez olyan volt, mint a kék halál a számítógépen, leáll, majd újraindul. Az agyam is újraindult, úgy gondolom, hogy okkal. Olyan volt, mintha be lennék zárva a saját testembe. Nem tudtam, hol ér véget az álom és hol kezdődik az ébrenlét. Amikor felébredtem, már a rehabilitáción voltam. Nem ismertem fel a saját lányomat sem, félrebeszéltem és úgy estem össze, mint egy krumpliszsák

- emlékezik vissza erre a nehéz időre a családanya. Egy ilyen sztrókba 10-ből 9-en belehalnak, Gabi azonban a hosszú hónapok alatt fokozatosan újratanulta az életet.

A közösség mindennél fontosabb. A férjem is olyan volt, mint egy burok, megvédett engem. Ha az ember elengedi magát, kiesik a közösségből, leépül. Én ott, amikor újraindultam, eldöntöttem:
ezt az életet máshogyan fogom élni, jobban. Azóta foglalkozom a sztrókkal és másoknak is segítek. Ha a legrosszabb esetet nézem, befejezhettem volna az életemet, nem biztos, hogy tudtam volna úgy folytatni, ahogyan korábban. Azonban kaptam egy új lehetőséget, új életet. És az, hogy mit kezdek ezzel, már rajtam múlt. Úgy döntöttem, visszajövök onnan a sötétségből és élek az új lehetőséggel

- zárja szavait Sarkadi Gabriella, a a Stroke Info Alapítvány alapítója.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!