Félelmetes felvétel az űrből, ezt mi is megérezhetjük

Történelmet írtak a csillagászok: először sikerült lefotózni két fekete lyukat, amint egymás körül keringenek. A döbbenetes felfedezést a finn Turku Egyetem kutatói tették a OJ287 nevű galaxis középpontjában, mintegy ötmilliárd fényévre a Földtől.

Ezt érdemes tudni a fekete lyuk kapcsán

Korábban a tudomány csak egyes fekete lyukakról tudott képeket készíteni – például a Tejútrendszer középpontjában lévő Sagittarius A*-ról. Most azonban első ízben bizonyították, hogy a fekete lyukak párosan is létezhetnek, egymás gravitációs fogságában.

A csillagászok a világ valaha volt legnagyobb virtuális rádióteleszkópját használták, amelyet a Földön elhelyezett antennák és egy, a Hold felé tartó műhold kombinációjával hoztak létre. Így egy olyan eszközt kaptak, amely tizenötször nagyobb, mint maga a Föld, és százezerszer részletesebb képet tudott készíteni, mint korábban bármikor.

Professzor Mauri Valtonen szerint: 

A galaxis központjában egy óriási fekete lyuk található, mellette pedig egy jóval kisebb, amely 12 évente egyszer teljes kört tesz körülötte. A felvételek szerint a nagyobbik tömege több mint 18 milliárdszorosa a Napénak, míg a kisebbiké „mindössze” 150 millió naptömeg. Amikor a kisebb fekete lyuk áthalad a nagyobb forró gáz- és porfelhőjén, minden alkalommal több Napnyi anyagot ragad magával – de ez alig befolyásolja a kolosszális rendszert írja a Daily Mail.

A fekete lyukak maguk láthatatlanok, hiszen még a fényt is elnyelik, ám a kutatók a körülöttük kiáramló részecskenyalábokból (jetekből) következtettek a helyzetükre. Ezek a sugárnyalábok pontosan ott jelentek meg, ahol az elméleti számítások szerint lenniük kellett, ezzel végleg bebizonyítva a kettős fekete lyukak létezését.

A kisebb objektum által kibocsátott jet különösen érdekes: a mozgás hatására csavarodva, „csóváló” mozdulatokkal tör elő – akárcsak egy vadul pörgő tűzoltótömlőből a vízsugár.

A felfedezés Einstein általános relativitáselméletét is megerősíti, amely szerint két hatalmas égitest mozgása hullámokat kelt a tér-idő szövetében. Most először sikerült ezt a folyamatot közvetlenül megfigyelni, és az eredmény olyan lenyűgöző, hogy a kutatók szerint: