Edwin Hubble nevének öröksége: minden, amit nem tudtál a Hubble űrteleszkópról

Edwin Powell Hubble amerikai csillagász 1889. november 20-án született a Missouri állambeli Marshfieldben, és 1953. szeptember 28-án hunyt el Kaliforniában. Ő bizonyította be, hogy Tejútrendszeren kívül is léteznek galaxisok, és felismerte a világegyetem tágulását. A modern kozmológia úttörőjeként alapjaiban változtatta meg a kozmoszról alkotott képünket. Munkásságának tiszteletére róla nevezték el a '70-es, '80-as években felépült Hubble űrteleszkópot, amelyet 1990-ben bocsátottak föld körüli pályára, és azóta is lélegzetelállító űrbéli felvételekkel ajándékozza meg az emberiséget.

Nem véletlen, hogy a NASA Edwin Hubble nevét adta annak a forradalmi eszköznek, amely végre kiszabadult a földi korlátok közül. Évtizedeken át ugyanis csak a földi távcsövekre hagyatkozhattak a csillagászok, ám a légkör mindig eltorzította a fény útját. Innen született az ötlet: vigyük a távcsövet a légkör fölé, közvetlenül az űrbe.

Az első álmodozók

A múlt század elején már akadtak tudósok, akik felvetették, hogy érdemes lenne a világűrben teleszkópot építeni. A német Hermann Oberth és az amerikai Lyman Spitzer részletesen leírták, mennyivel pontosabb képet adna egy ilyen műszer. Ami akkoriban merész fantáziának számított, az az űrkorszak hajnalán egyre inkább valós lehetőséggé vált. A hatvanas években a NASA komoly terveket dolgozott ki egy hatalmas űrteleszkópról. A költségek miatt a projektet többször módosították. Végül megszületett a kompromisszum: kisebb főtükörrel ugyan, de cserélhető műszerekkel, hosszú élettartamú teleszkópot terveztek. Az Európai Űrügynökség is beszállt, így a Hubble űrtávcső igazi nemzetközi együttműködésben született meg.

A Hubble útja

A teleszkópot eredetileg úgy tervezték, hogy űrrepülőgép juttassa Föld körüli pályára, és szükség esetén az űrben is javítható legyen – ez akkoriban forradalmi elképzelésnek számított. A program azonban hamar akadályokba ütközött: Neil Armstrong 1969-es Holdra lépése után a NASA költségvetése apadni kezdett, így a Nagy Űrteleszkóp jövője is bizonytalanná vált. A műszaki problémák és az 1986-os Challenger-katasztrófa további évekkel kitolta a fellövését. Végül többszöri halasztás után, 1990. április 24-én a Discovery űrsikló STS–31-es küldetése keretében indult útjára a Hubble Űrtávcső. A pályára állítás másnap történt meg. Az Edwin Hubble csillagászról elnevezett távcső első felvételeit a világ lélegzet-visszafojtva várta. 

A nagy csalódás és a még nagyobb megoldás

Az első fotók érkezésekor sokan nem akartak hinni a szemüknek. A képek homályosak voltak, a csillagok elmosódtak. Kiderült, hogy a főtükör csiszolásánál hiba történt, egy apró eltérés, amely tönkretette a képélességet. Úgy tűnt, a több milliárd dolláros projekt kudarcba fullad, ám éppen az mentette meg, ami egyedivé tette: a cserélhető elemek. Az első szervizküldetés során az űrhajósok új kamerát és optikai rendszert szereltek a szerkezetbe. Ettől a pillanattól kezdve a Hubble új életre kelt, és olyan képeket készített, amilyeneket addig senki sem látott.

Az univerzum arca

A Hubble képei nemcsak a tudományos közösséget, hanem az egész világot elvarázsolták. Galaxisok, csillagködök és távoli bolygók fotói kerültek tankönyvekbe, poszterekre és kiállításokra, de nemcsak a felvételek szépsége miatt vált a távcső híressé. A Hubble segítségével bizonyították például, hogy az univerzum gyorsabban tágul, mint korábban gondolták, valamint feltárták a fekete lyukak szerepét a galaxisok központjában. Összesen öt szervizküldetés során a teleszkóp folyamatosan megújult. Új kamerákat és műszereket kapott, és három és fél évtized után is működik. Habár a James Webb Űrteleszkóp ma a legmodernebb eszköz, a Hubble továbbra is aktív, és a kettő szerkezettel gyakran együtt dolgoznak.

A Hubble öröksége

A Hubble űrteleszkópon 2009 óta nem végeztek karbantartást, miután 2011-ben végleg leállították a Space Shuttle flottát – az egyetlen járművet, amely alkalmas volt a szervizelésére. Azóta a műszer apróbb hibákkal ugyan, de még mindig működik. Idővel azonban a légkör lassú fékező hatása miatt a pályája fokozatosan veszít majd a magasságából, míg végül – beavatkozás nélkül – kényszerűen belép a légkörbe és lezuhan. Habár időről időre felmerülnek ötletek egy újabb pályaemelésre, jelenleg nincs konkrét terv a beavatkozásra. 

A stafétát a James Webb űrteleszkóp vette átt: 2021 óta működik, főként az infravörös tartományban kutatva az univerzum titkait.

A Hubble története a homályos csillagfotóktól a világegyetem legmélyebb, legrészletesebb képeinek elkészültééig vezetett. Amit ma a kozmoszról tudunk, abban hatalmas része van a legendás szerkezetnek. Habár egyszer majd véget ér a küldetése, öröksége velünk marad: a lélegzetelállító felvételek, a tudományos áttörések, és annak bizonyítéka, hogy az emberiség kíváncsisága soha nem ismer határokat.

Kövesd végig Edwin Hubble életét:

Ezek is érdekelhetnek: