Hat évre ítélték, most pedig attól fél, hogy nem éli meg a szabadulást: a 57 éves Farah Damji szerint a börtönben elsorvasztották az életmentő kezelési esélyeit, miután az őt ellátó kórháztól több tíz kilométerre fekvő intézetbe szállították át. Az elítélt nő III. stádiumú, HER2-pozitív mellrákkal küzd, mégis – állítása szerint – több mint 20 időpontja maradt el, és már kicsúszott a kemoterápia és a sugárterápia hatékony időablakából.
„Mellrákot diagnosztizáltak nálam – most a börtönben hagynak meghalni, és nem ez a legrosszabb”
– fakadt ki.
Damji korábban a brit HMP Bronzefield börtönben ült, ahol nemcsak a saját ellátásáért küzdött, de más rabnők problémáit is szóvá tette. Úgy érzi, ezért rakták ki onnan: szeptember 13-án tíz percet kapott a csomagolásra, majd a HMP Eastwood Parkba vitték – jóval messzebb a londoni University College Hospitaltól (UCLH), ahol az onkológusai kezelték.
„Kint megkapnám a kezeléseket, bent nincs rendszer, csak rögtönzés”
– mondta.
A története tavaly tavasszal vett drámai fordulatot: hármas lumpectomia után, még a posztoperatív órákban őrökhöz láncolták, miközben fertőzésekkel küzdve három hónapot töltött kórházban. A bíróság számára jelentést író Dr. Jake Hard, a fogvatartottak egészségügyének szakértője már 2024-ben figyelmeztetett: a börtön nem tudja biztosítani a napi szintű, három héten át tartó sugárkezelés logisztikáját – személyzethiány és szállítási lemondások miatt.
„Minden aggodalmam valóra vált”
– mondta most a Mirrornak.
Damji állítja: azóta csupán egy telefonos konzultációt bonyolítottak le az onkológusával, kettőt lemondtak, a Phesgo kombinált injekció (amely 20% körüli túlélési esélyét akár 67% fölé növelhetné) sorsa pedig bizonytalan.
„Távol vagyok mindentől és mindenkitől. Szándékosan elszigeteltek”
– fogalmazott.
A Belügyminisztérium szerint a rabok mindig kapnak indoklást az áthelyezésről, a Bronzefield szóvivője pedig közölte: egyedi ügyekről nem nyilatkoznak, a panaszokra bejáratott eljárásrend van. Az UCLH – betegjogokra hivatkozva – csak a páciens hozzájárulásával adhat tájékoztatást.
Damjit idén júliusban hat évre ítélték: öt és fél év zaklatásért, hat hónap két rendbeli csalásért, valamint egy nap útlevéllel kapcsolatos bűncselekményért (egyidejű letöltéssel). A nő azonban most nem az ítélettől, hanem az időtől fél:
„Ez az életem. Ha kint lennék, már a felépülés szakaszában járnék. Bent csak várakozom.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.