Krisztián 2020. április 30-án, egészségesen látta meg a napvilágot. Nyolc hónappal később, az oltások ellenére bakteriális agyhártyagyulladást kapott, melynek következtében súlyosan, halmozottan sérültté vált. Négy hetet töltött kómában, elveszítette a látását, a hallását, mozgása is korlátozódott.
Gyakorlatilag mindent elveszített, amire addig képes volt. Egy szülő számára ez a legszörnyűbb dolog, ami történhet gyermekével, de sosem adtuk fel. Krisztián a kóma után két és fél hétig lélegeztetőgépen volt. Az orvosok ekkor szembesítettek vele minket, hogy a gyermekünk elveszítette a látását, szeme még a fényre sem reagál
– emlékszik vissza Baka-Viski Eszter, aki hozzáteszi, hogy miután gyermeküket hét hét után kiengedték az intenzív osztályról, négy hétre a belgyógyászatra került.
Ekkor már mellette lehettem egész nap. Jeleztem az orvosoknak, hogy nemcsak a látásával, hanem a hallásával is baj van. 2021 szeptemberében volt egy altatásos hallásvizsgálaton, ami megerősítette, hogy Krisztiánnak minimális maradványhallása van csak
– folytatja az édesanya, aki hozzáteszi, hogy ekkor a gyermeknél a legfontosabb az volt, hogy eltávolítsák a gégekanült, mert csak utána van lehetőség rá, hogy beépített hallókészüléket kaphasson, mellyel Krisztián visszakaphatja a hallását.
Ez a hallókészülék az egyetlen esély rá, hogy Krisztián visszanyerje a hallását, és beszélni is megtanulhasson. Persze, ennek feltétele az is, hogy az agya hangfeldolgozó része képes legyen feldolgozni a hangingereket és a beszédközpont is el tudja látni funkcióját. Erre csak az évek fogják megadni a választ. Ami jó jel viszont, hogy az új hanghatások felkeltik figyelmét, reagál rájuk, és Krisztián a maga módján már kommunikálni is tud
– mondja Eszter, aki hozzáteszi, hogy az orvosok a betegsége után szinte teljesen lemondtak Krisztián állapotának javulásáról, de ők ebbe nem törődtek bele. A számtalan fejlesztés és erőfeszítés megtette a hatását. Annak ellenére, hogy nagyon sok reflex is hiányzott a gyermeknél, most már segítséggel egyre több mozgás is megindul nála. A kezdetektől részt vesz rehabilitáción, Dévénytornán és korai fejlesztésen. Havonta egy hetet pedig a Borsóházban tölt Solymáron.
Mivel lassan 6 éves lesz, iskolakötelessé válik, de a környéken nem találtunk olyan intézményt, ami számára megfelelő lenne. Ezért jött az ötlet, hogy létrehozunk egy sajátot Igriciben, ahol nem csak gyermeküknek nyílik lehetősége a fejlődésre, hanem más, súlyosan halmozottan sérült gyermeknek is. Így született a Katica ház ötlete. Édesanyám eladta a szüleitől örökölt kis földjét, hogy meg tudja vásárolni azt az ingatlant, amiből ki szeretnénk alakítani egy intézményt a halmozottan sérült gyermekek számára
– zárja a beszélgetés az édesanya, aki hozzáteszi, hogy a család saját pénzből megterveztette az épületet, hogy ne csak kihelyezett oktatási helyszínként működhessen, hanem szociális intézményként nappali ellátást is nyújthasson. Mivel önerőből nem tudják befejezni a kivitelezést, alapítványukkal és közösségi gyűjtéssel szeretnék előteremteni a szükséges pénzt, hogy az intézmény megnyithassa kapuit, és esélyt biztosítson Krisztián és sorstársai számára.
ITT tudod nyomon követni Krisztián sorsát!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.