Egy fiatal nőt teljesen letaglózott, amikor kiderült: tévesen íngyulladásnak hitték problémáját, valójában azonban egy ritka és agresszív daganat volt a diagnózis. Mindössze 18 évesen a sheffieldi Gracie Butler lábfájdalmat kezdett érezni, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Később azonban az egész élete felfordult.
Háziorvosa először izomfájdalomnak, majd íngyulladásnak vélte a panaszokat. Amikor azonban a gyógytorna és az izomlazító gélek sem hoztak enyhülést, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy komolyabb a baj. Egy éjszaka után, amikor buliból hazatérve arra ébredt, hogy képtelen járni, a helyzet súlyossá vált.
Egy röntgen és biopszia tárta fel a megdöbbentő igazságot: orsósejtes szarkómája volt – egy ritka és agresszív daganattípus. A „gondtalan” tinédzser élete egyik napról a másikra teljesen megváltozott, élet-halál harc kezdődött számára.
A családom és én teljes sokkban voltunk
– mesélte Gracie. Rövidesen megkezdték az intenzív kemoterápiás kezelést, miközben az orvosok figyelmeztették, hogy elveszítheti a lábát, illetve előfordulhat, hogy a jövőben nem lehet gyermeke. Nem maradt ideje petesejtjei megőrzésére, ami teljesen letaglózta. A lehető legerősebb kemoterápiát kapta és hosszú heteket töltött kórházban fertőzések ellen küzdve. Négy hónappal a diagnózis után megműtötték a lábát.
A kemoterápia lassította a gyógyulást, a 20 centiméteres seb nem záródott, sőt, fertőzések miatt egyre mélyebb lett. Emellett a kezelés felégette a bőrömet, és belső fekélyeket okozott az egész testemben.
Az orvosok kénytelenek voltak átmenetileg leállítani a kemoterápiát, hogy teste erőt gyűjthessen, majd egy hónappal később folytatták. Bár a kezelés hat hónap múlva véget ért, Gracie szepszissel küzdött, mivel lába nem gyógyult megfelelően. Azóta több műtéten esett át, és gyógytornán vesz részt. Minden nehézség ellenére most, 32 évesen, egyedül neveli tízéves fiát, Roux-t, és sikerült újra felépítenie az életét.
2015-ben, a kezelések után és még lábrögzítőben adtam életet a kisfiamnak, aki maga a csoda, hiszen ilyen agresszív kemoterápia, menopauzás tünetek és az orvosi figyelmeztetések ellenére, miszerint valószínűleg nem lehet gyermekem, ő mégis megszületett. Hálás vagyok, hogy ő van nekem, és hogy az életem azzal telhet, hogy az anyja lehetek. Megpróbálom a legtöbbet kihozni ebből: utazunk, kalandozunk, és élvezzük a mindennapokat – mert tudom, milyen szerencsés vagyok, hogy őt megkaphattam.
Ma Gracie önkéntes menedzser a Rotherham Hospiceban. Mint elmondta, az, hogy fiatalon rákos volt, borzasztóan nehéz volt, de formálta őt, írja a Mirror.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.